Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Már a vízen is repülünk
Nem új keletű dolog, hogy vízre építsünk repteret, már a 40-es években születtek erre tervek, de az első vízi kifutópályára, repülőtérre sok évtizedet kellett várni. Ha más nem, a természet közbeszólt. Néhány példa Ázsiából, Amerikából és Európából arra, hogy még nem járunk a vízen, de repülni már tudunk.
Malé nemzetközi reptér, Maldív-szigetek
A reptér a Maldív-szigetek fő reptere, nem messze a fővárostól, a Hulhule szigeten. Főként a szigetekre érkező turisták hadát szolgálja ki, hiszen jó az összeköttetése a világ nagy reptereivel. Nemcsak azért különleges, mert a reptér maga egy sziget (ahhoz, hogy elég hosszú legyen, korallal töltötték fel), hanem mert az új kifutópályát 1964 és 1966 között önkéntes alapon építették meg.
A kormány versenyt hirdetett Malé négy városrésze között, a leggyorsabb csapat pedig 1000 rúfia pénzdíjban részesült. 1981-ben nemzetközi reptérré vált, 2011 júliusában pedig új nevet kapott, névadója Ibrahim Nasir korábbi elnök és egyben a reptér megálmodója lett.
Kansai nemzetközi reptér, Japán
A reptér az Oszakai-öböl közepén egy 4 km hosszú és 2,5 km széles mesterséges szigeten található. Az építkezés 1987-ben indult el, és nem kis mérnöki bravúr kellett a kivitelezés során, hiszen az építménynek földrengés és tájfun-biztosnak is kellett lennie.
Csak a 30 méteres felszín kialakítása 3 évet vett igénybe (21 millió m³ földet mozgattak meg), a szigetet pedig egy 3 km hosszú híd köti össze a szárazfölddel, Rinku Town városkával. 20 milliárd dolláros büdzséjével akkoriban a világ legdrágább mérnöki munkája volt. 2001 áprilisában az American Society of Civil Engineers a "Civil Engineering Monument of the Millennium" díjjal tüntette ki.
Princess Juliana nemzetközi reptér, Szent Márton-sziget
A reptér a Szent Márton-sziget holland területének repülőtere. Nagyon rövid kifutópályával rendelkezik, nyugati csücske csak 80 méterre van a Macho Beach strandtól, a gépek alig 10-20 méter magasan szállnak el a fürdőzők felett.
A gépeknek a felszállás után is csipkedniük kell magukat, induláskor a pilóták a hajtóműveket gyakran "turbó-üzemmódra" kapcsolják, ezért nem feltétlenül jó az ablakon kifelé bámészkodni.
Honolulu nemzetközi reptér
Ez a legnagyobb reptér Hawaii szigetén, területe nagyobb, mint a 16 km-re található Waikiki-é. Összesen négy kifutópályája van és évi húszmillió utasa.
A Reef kifutópálya, melyet 1977-ben fejeztek be, az első olyan kifutópálya volt a világon, amit teljesen a vízen építettek meg. Ennek egyik fő mozgatórugója az volt, hogy csökkentsék a zajszintet. A „legenda” szerint a Reef adott tippet a japánoknak a fentebb taglalt Kansai reptér megépítéséhez.
És megint az angolok
Zárásképpen egy újabb terv Londonból, az angolok mostanában csak úgy ontják a vizes projekteket magukból. Ezt a repterek sem úszhatják meg. Valószínűleg az olimpia okozta forgalmi „sokk” is közrejátszott abban, hogy egy úszó repteret álmodott meg két nagy építésziroda is, hiszen pl. a Heathrow esetében a terület nem elegendő egy újabb leszállópályára, és a közelben lakók sem örülnének a zajártalom miatt. A Temzét szemelte ki a Foster + Partners, projektjük a Thames Hub a fővárostól 55 km-re épülne, évi 150 millió utassal kalkulálnak és 24 órás üzemeléssel, hiszen a közelben senki nem lakik.
A Gensler tervezőcég munkatársai nem szigetben gondolkodnak, sokkal inkább lebegő kifutópályákban, melyeket a víz alatti alagutakkal kötnének össze, a reptér vonattal és autóval is könnyen megközelíthető lenne.
Ha ez még mindig nem lenne elég, itt olvashattok további izgalmas (vizes) repterekről és félelmetes kifutópályákról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A nagy betonozás 2012.10.27. 20:27:28
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok