Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
A falu, ahol újraértelmezték az anyaságot
Provokáció vagy kényszer? Önzőség vagy az anyaság iránti kiolthatatlan vágy? Egyáltalán megítélhető-e/elítélhető-e mindez? Vietnám part menti Nghe An tartományában a vietnámi háború után egyedülálló nők egy kis közösséget hoztak létre, mellyel nemcsak a saját életüket változtatták meg, de a patriarchális berendezkedésű vietnámi mentalitást is formálták.
A vietnámi háború után sok nő maradt magára, férj és gyermek nélkül. A háború nemcsak a potenciális férj-jelölteket vette el, de a házasságkötésre legalkalmasabb éveket is, ugyanis a nők itt a hagyomány szerint 16 éves korukban mentek férjhez. Aki 20 éves korára még nem volt házas, már vénlánynak (qua lua-nak, vagyis a házasulandó kort lekésőnek) számított. A háborúból hazatérő egyedülálló férfiak minél fiatalabb nőket választottak házastársul, tovább súlyosbítva a nemek arányának eltolódását, amelyet a háborúban meghalt férfiak magas száma egyébként is kiváltott. 1979-ben pl. átlagosan 88 férfi jutott 100 nőre a 20-44 éves korosztályban.
A korábbi generációktól eltérően, amikor az egyedül maradt nők méltósággal beletörődtek magányos, gyermek nélküli életükbe, nők egy csoportja úgy döntött, hogy szembemennek a patriarchális elvárásokkal és Loi faluban (olyan kicsi, hogy térképen sem lehet megtalálni) egy kis közösséget szerveztek mintegy harminc évvel ezelőtt. Egyesével kérték meg a férfiakat, akikkel később nem tartották a kapcsolatot, hogy nemzzenek nekik gyermekeket. Ez később „xin con” néven vált ismertté, ami nem jelent mást, mint „kérni egy gyermeket”, egyúttal a hagyományokkal való szakítás miatt diszkriminációt és nehézségeket hozott az egyedülálló anyák számára.
A kényszer szülte forradalom eredményeként 1986-ban a vietnámi kormány elfogadta a Családjogi Törvényt, amely először ismerte el az egyedülálló nőket és gyermekeiket legális közösségként. Siker volt mindez a loi-i nők számára, és mint kiderült, nem egyedi folyamatról volt szó, a háború következtében ugyanis vietnámi nők százai rendezték hasonló módon az életüket. A kormány azóta számos nemzetközi szervezettel együttműködve tovább bővítette a jogaikat, különös fókusszal az egészségügy és oktatás területére.
A 17 „alapítóból” mára hárman meghaltak, néhányan más falvakban telepedtek le és voltak, akik feleségül mentek özvegyemberekhez. Akik maradtak, megpróbáltak kunyhóikból otthont kialakítani, a létfenntartáshoz konyhakerteket gondozni. Nem érzik magukat úttörőnek, néha sokkal inkább áldozatnak.
Forrás: New York Times
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Measurer 2013.05.05. 16:11:42
1975-ben az Operation Babylift amerikai akció keretében 2700 vietnami árvát menekitettek át az USA-ba, ill. más nyugati államokba.
Ma 1,5 mó árva gyerekről beszélnek. 70 ezer AIDS-es,16 ezer az utcán, 15 ezer intézetben nő fel. Az állami segitség az árváknak mintegy 18%-ára terjed csak ki.
www.bu.edu/cghd/files/2009/12/Vietnam-Research-Situation-Analysis-Country-Brief.pdf
Bicepsz Elek77 2013.05.05. 17:30:08
Mellesleg ketseges, hogy mi javitja a nok helyzet. Jogilag ha tobbsegben vannak, akkor a demagog politikusok igyekszenek megnyerni oket. A ferfiak szamara viszont jobbak (szexualitas szempontjabol) a haborus es azutani idok mivel bekeidoben majdnem 10-15%-al tobb ferfi van a 40 alatti korosztalyban(es az idosebb, gazdagabb ferfiak is fiatal nokre hajtanak).
Persze az igazi karosodas a gyerekek(foleg a fiugyerekek) szamara lesz, ha apa nelkul nonek fel(bar ezt helyettesitheti mas ferfi csaladtag).
kela-bá 2013.05.05. 19:00:27
sorica123 (törölt) 2013.05.05. 20:23:51
Az apa nélküli családmodellel az szokott lenni a fő gond, hogy általában egykeresős, esetleg másfél, ha egy szülő is belead. Azaz a megmaradó egy anya kidolgozza a belét is, adott esetben elkezd cikázni a szerepek között, és ezzel elég nagy szorongásokat olt bele a gyerekbe, akár akaratlanul is. Én is apa nélkül nőttem fel, Anyukám előtt le a kalap, ennek ellenére érzem ma is a hatásait annak, hogy ő rengeteg meló mellett, erőn felül akart úgy nevelni, mintha _lenne apám_. Egyszerre akart egy egész apa és egy egész anya lenni - önmaga helyett, amivel adott estben sokkal jobban ki lettünk volna segítve és nem éreztem volna még jobban az apa hiányát. Persze ezt így utólag nem szabad bírálni, mert az bunkóság, ő megtette, amit jónak tartott, irdatlan munkája van benne, még ma is segít, ha tud, ez van. Még csak azt se mondhatom, hogy _ő tolta el_, mert ez nem ilyen egyszerű.
sparklie (törölt) 2013.05.06. 04:24:43
Az a no, aki elveszti a ferjet, nincs lehetosege ferjhez menni, de gyereket szeretne, az kaphasson eselyt, de sajnos sok ferfigyulolo no is egyedul nevel gyereket, az ilyen szemelyisegtorzulasok pedig belathatatlan karokat okozhatnak a gyerekben.
Sajnos a nok ma nyugaton nem egyenloek akarnak lenni, hanem tobbletjogokat kovetelnek, a ferfiak elnyomasa a celjuk.
Ti mondtátok