Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Jön Európa első víz alatti múzeuma
A Víz Világnapja alkalmából egyik nagy kedvencünk legújabb projektjét hoztuk: Jason deCaires Taylor most a Kanári-szigeteknél dolgozik, Lanzarote partjainál akarja megcsinálni Európa első víz alatti múzeumát, a Museo Atlantico 2 év múlva nyithat.
A szobrok 12-15 méter mélyen vannak
Az angol szobrásznak ez már a harmadik ilyen típusú installációja, Grenada és Mexikó vizeinél is vannak hasonló szoborcsoportjai. A folyamatosan épülő / bővülő múzeum összes költséget (700 ezer euró) a helyi önkormányzat állja, a bevételek 2%-át pedig ökológiai kutatásokra fordítják majd.
Vicissitudes (Grenada) – Az élet körforgását szimbolizálja és azt, hogy mindannyiunkat befolyásolnak a környezeti tényezők
The Bankers (Mexikó) – Azt mutatja be, hogyan dugjuk homokba a fejünket a különböző környezeti katasztrófákkal kapcsolatban
The Rubicon (Lanzarote) – A 35 szoborból álló csoportkép a klímaváltozást reprezentálja, ahonnan már nincs visszaút
Lanzarote a Kanári-szigetek legöregebb szigete, amit a helyiek csodás geológiai adottságai miatt – nem véletlenül – Száz vulkán szigeteként vagy Színes hegyekként is emlegetnek. De mostantól érdemes lesz a víz alá is bekukkantani (bár a környéket eddig is szerették a búvárok), a tervek szerint ugyanis mintegy 400 szobrot süllyesztenek az óceán fenekére, hogy azon növény-és állatkolóniák telepedjenek meg.
Víz, víz, víz és vulkáni eredetű hegyek mindenfelé
Pár éve 150 oldalas részletes búvár útmutatót adtak ki, képekkel, térképekkel, okos telefon alkalmazásokkal
Na, de most vissza a múzeumhoz! Mit testesít meg ez az elsüllyedt társadalom? Taylor nem véletlenül használ igazi emberalakokat (általában helyiekről mintázza szobrait): velük próbálja meg felhívni a figyelmet arra, hogy milyen veszélyei lehetnek annak, ha az óceánok ökoszisztémája felborul és mi ennek elkerülésére semmit nem teszünk. Az sem véletlen, hogy installációinak helyszínét múzeumnak nevezi el, utalva arra, hogy itt a természet szentségéről, törékeny voltáról van szó.
És hogyan fér meg egymás mellett a szelfiző pár és a menekültek hánykolódását bemutató csónak? Pont úgy, ahogy a való életben is történik. A múzeum egyik legnagyobbat ütő alkotása a „Raft of Lampedusa” (Lampedusa csónakja) egy híres 19. századi francia műalkotás, Théodore Géricault „A Medúza tutaja” c. festményének modern kori lenyomata. A 13 menekültet ábrázoló mű azonban nem emléket akar állítani, hanem közös passzivitásunkra, avagy közös felelősségünkre akar emlékeztetni. Így kombinálja az „Instagram-generációt” az ismeretlen jövőbe utazók kiszolgáltatottságával.
A hajó orrán lévő alakot Abdel Kaderről mintázta, aki 12 évesen menekült el hazájából és tette meg a veszélyes utat Lanzarote szigetére
Érdemes kinézni a fényképezőgép mögül
Taylor összes alkotásának egyetlen célja van tehát: újraértelmezni a vizet. És azzal hogy alkotásait az óceánok mélyére helyezi, megfordítja a perspektívánkat, amit látni kell, az ugyanis a víz alatt van. Már csak az a kérdés, ki él túl kit, mi a természetet, vagy az minket?
A természet maga a múzeum, mi pedig csak látogatók vagyunk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok