2018. április 21. szombat vízpart | komment

Ha igazán szeretjük a természetet, mindenhol megtaláljuk a szépséget

Amikor gyerekek voltunk, a Föld Napja sokunk életében egyenlő volt azzal, hogy kirándulni mentünk az osztállyal, fát ültettünk vagy szemetet szedtünk az erdőben. Nem különbözött sokban egy átlagos hétvégétől, hiszen a szabadidőnket amúgy is a természetben, vidéken töltöttük. Akkoriban még nem volt internet, nem volt Facebook, de még mobiltelefon sem, vidéken akkoriban foci volt a ligetben, bunkerépítés az erdőben vagy csendes szemlélődés a pataknál. Olyannyira a részünk volt, hogy nem volt kérdés: a természet valami, amit tisztelni kell és ami nélkül nem létezhetünk.

 

Ha a tájról van szó, az egyik filozófiai vonalvezető Leonardo da Vinci lehet, aki Vinciben született, Toszkánában. Nagyon szerette a vidéket, sok találmányához merítette az ihletet a környezetéből, ő volt az első nyugati festő, aki mai értelemben vett tájképet festett. A természetet újszerű módon tanulmányozta, napokig képes volt egy növényt vagy sziklát megfigyelni, amelyet aztán később le is rajzolt. A természet volt túlélésének is a helyszíne: törvénytelen gyerekként született, az édesanyja csecsemőként magára hagyta, az erdő állatait a testvéreinek nevezte, a tájat pedig legfőbb ihletőjének és otthonának tekintette. Da Vinci elképesztő innovációjához és zsenijéhez minden bizonnyal hozzájárult az, hogy a természet volt az ő istene.

 

Da Vinci mellett számos más művészt és művészeti ágat felsorolhatnánk: Vajda János, Ady Endre, Juhász Gyula, a francia szimbolisták a verseikkel, Fekete István és Galgóczi Erzsébet a novelláikkal, a kissé elfeledett Paál László a tájképeivel, Vivaldi vagy Mahler a komolyzenével, újabban pedig egy másik Leonardo, csak éppen DiCaprio, vagy Attenborough. Telitalálat Van Gogh azon mondata, hogy ha igazán szeretjük a természetet, akkor mindenhol megtaláljuk a szépséget.

 

Boldogság vagy szomorúság, egyéni vagy közösségi felelősségvállalás, mozgásigény, szépség iránti vágy, kutyasétáltatás – a válasz mindre a természet. Sokszor jó kicsit magunkban élvezni a zöldet, de még jobb azt látni, hogy tele van az erdő emberekkel, akik úgy viselkednek, ahogy a természethez és emberi mivoltunkhoz illik. Ehhez kapcsolódik egy nagyon fontos cikk, amely többek között arról értekezik, hogy az evolúció során az emberi test és psziché arra specializálódott, hogy abban az ökoszisztémában éljen, ahol a Nap és a Föld ritmusa mindennap ismétlődik, nem csak kívül, de belül, a génjeinkben is. Ez azt is jelenti, hogy figyelnünk kell a határainkra, és ezt a határt a természetes környezet jelöli ki. Sokat kell zöldben lennünk és nagyon sokat kell másokkal együtt lennünk.

 

Április 22. a Föld Napja. A problémák felsorolása helyett inkább azt kívánjuk nektek Luisa Azevedo fotóival, hogy töltsetek minél több időt a szeretteitekkel a szabad ég alatt és neveljétek őket és a gyermekeiteket is arra, hogy a természet a legjobb barátunk. A legjobb barátját pedig nem bántja az ember.

 

Címkék:Természet Föld Napja Luisa Azevedo

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.