Az örök vesszőparipa: van, de mégsincs rakpart Budapesten. Az elmúlt napokban felmerült, hogy a fővárosi önkormányzat kapná meg a Duna-parti ingatlanok használati jogát, de persze a kerületek beintettek. Így megint tolódik az egységes rakpart-rendezés. Pedig számos ötlet született arra vonatkozóan, mit is kellene kezdeni ezekkel a területekkel, a forgalomcsillapításon keresztül a teljes lefedésig mindenféle javaslat napvilágot látott. Lehetőségek és egy kis lyoni kitekintő.

Lyon Párizs után a második legnagyobb agglomerációval rendelkező (1,4 millió fő) gazdasági, kereskedelmi és kulturális központ. Az elmúlt századokban azonban éppen ennek a fellendülésnek köszönhetően ember és folyó távol került egymástól, a folyók inkább ipari és közlekedési funkciót töltöttek be, mintsem városrendezési szerepet. A város csodálatos fekvéssel büszkélkedhet: a Rhône és Saône folyók partján fekszik, nem messze a svájci és olasz határtól. A város közepén található félsziget déli része a Confluence, azaz egybefolyás. Különleges fekvése ez idáig nem jelentett túl sok versenyelőnyt, a 90-es évekig sok helyen lepukkant város képét mutatta Lyon, tele parkoló autókkal, kihasználatlan rakpartokkal, alvilági figurákkal és számos megoldatlan problémával. A megvalósítás már csak azért is érdekes, mert nemcsak a fekvés, de az alapproblémák is hasonlóak, mint Budapesten.