2015. január 18. vasárnap vízpart | 4 komment

A kétarcú Lagos: nyomor és luxus

Lagos Nigéria legnagyobb és legnépesebb nagyvárosa közel 21 millió lakossal. Az egykori főváros az afrikai kontinens második legnagyobb konurbációja és egyik legerősebb gazdasága, a kontinens leggazdagabbjai közül sokan itt élnek. A fényes mutatók mellett azonban hatalmas szegénységgel küzdenek, és nyomornegyedei miatt vannak, akik egyenesen a világ egyik legélhetetlenebb városának tartják.

Nyomor és luxus között félúton

Menni vagy maradni?

Van olyan népi bölcsesség, amely azt tartja: Lagos akkor a legjobb, amikor elhagyja az ember. Ennek ellenére ez a világ egyik leggyorsabban növekvő városa, és bár már 1991 óta nem az ország fővárosa (Abuja lett helyette), mégis kvázi annak képzeli magát, és ehhez mindene meg is van: túlzsúfoltság, közlekedési dugók, korrupció, nyomornegyedek az egyik oldalon, infrastrukturális boom, pörgős éjszakai élet és szupergazdagok a másik oldalon. A város topográfiája is hasonló sokszínűséget mutat: szigetek, homokos partszakaszok és lagúnák hálózatából áll. Lagos, Iddo, Lkoyi és Victoria a város négy szigete, melyet egymással és a szárazfölddel hidak kötnek össze. Alacsonyan fekvő területekről beszélünk, a legmagasabb pontja is mindössze pár méterrel fekszik a tengerszint felett, így állandó az árvíz-fenyegetettség.

Van, akiknek pompa és csillogás jut

Van, akiknek pedig cölöpházak és csónakban élés

 

A városra jellemző kettősséget mi sem példázza jobban, mint a Lagos-szigetet a szárazfölddel összekötő, majdnem 12 km-es Third Mainland Bridge, ami Afrika leghosszabb hídja.  A hidat 1990-ben nyitotta meg az akkori elnök, Ibrahim Babaginda, de a kétezres évek közepén már javításra szorult, és a rossz nyelvek szerint esik szét.

A Boko Haram terroristái 2013-ban le akarták bombázni a stratégiai fontosságú hidat

Bajban van Afrika Velencéje

Bár Lagos tele van milliomosokkal, a lakosság 66%-a nyomornegyedekben él. Ezek közül az egyik legismertebb Makoko úszó nyomornegyede, amit ironikusan Afrika Velencéjének is hívnak. A cölöpökre épített viskók nagyjából egyet jelentenek a szennyezett vízzel, az olajos vízen úszó szemét között halászó emberekkel és a betegségek melegágyával. A nyomortelep eredetileg egy falu volt a 18. században, a 20. századra azonban Lagos legreménytelenebb helyévé vált, ahova a rendőrök is vonakodva mentek be, ha egyáltalán bementek és a városvezetés se igazán törődött az ott élőkkel. A közösség tagjainak nagy része Beninből, illetve Togóból vándorolt be és többnyire halászatból élt.

Területe napról napra nő, mostanra már eléri az 1 km²-t

 

2012-ben azonban a hatóságok hirtelen nagy érdeklődést kezdtek mutatni a terület iránt, majd jöttek a munkások és a láncfűrészek és elkezdték lerombolni a nyomornegyed egy részét, az illegálisan épített házakat, iskolákat és templomokat. Mindezt úgy, hogy a Makoko lakóit 72 órával az intézkedés előtt értesítették a várható rombolásról. A „területrendezés” eredményeképp sokan földönfutóvá váltak és voltak olyan családok is, amelyek beköltöztek a csónakjaikba, miután házukat lerombolták. A hatóságok célja egyértelmű: a becslések szerint 30.000-250.000 főt befogadó terület átalakítása annak érdekében, hogy a prosperáló Lagos vízpartját ne csúfítsa el a szemét és a nyomor. Az nyomornegyedről és Lagos másik arcáról amúgy a BBC dokumentumfilmet is készített, amellyel sikeresen feldühítette a nigériai kormányt.

Ki lehet innen valaha is törni?

A gazdaság pedig egyre csak szárnyal 

Nyomornegyedekben tengődő tízezrek és 930 dolláros Dom Pérignon-t vedelő gazdag ifjak Lagos egyik luxusbárjában – a hatalmas társadalmi különbségek az olajból meggazdagodott megapolisz minden szegletében jól láthatók. 1970-ben még csak kétmillióan éltek itt, de évente hatszázezer új lakó érkezik a városba: vannak, akik a siralmas vidéki lét után próbálják Lagosban megtalálni a szerencséjüket, de tanulmányaik befejeztével sokan visszaköltöznek az USA-ból vagy éppen Nagy-Britanniából. A társadalmi különbségek azonban óriásiak: miközben a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a vidékről felköltözött munkások nagy része a nyomornegyedekben köt ki. Nagy kérdés, hogy Lagos mit tud kezdeni a brutális népességnövekedéssel, miközben például a villamosenergia ellátás még mindig akadozik.

A Monopoly lagosi verziójában a legolcsóbban megszerezhető tétel a Makoko nyomornegyed

 

A rohamtempóban növekvő város pedig igencsak sokat köszönhet a szegény/olcsó munkaerőnek. A kereskedelmi és gazdasági negyed felhőkarcolóinak megépítéséhez az alapanyagot vödrönként hordják fel a munkások a Lagos-lagúna aljáról. Ezek a férfiak nagy álmokkal érkeztek a városba, sokan bevándorlók közülük, akik azt hitték, majd itt megváltják a világot. Ehhez képest fárasztó és veszélyes munkát végeznek, lepukkant hajóik vitorláit rizses zsákokból eszkábálják össze és a betonhoz szükséges homokot vödrönként hordják ki a hajóból és adják el az építkezési vállalkozóknak. 

A homokbányászok 4-5 méter mélyre buknak le egy-egy adagért

Hogy aztán abból olyan házak készüljenek, amikbe ők sosem tudnak beköltözni

 

Persze az olcsó munkaerő mellett más is kell a gazdasági növekedéshez, pl. egy Afrikában igazán szokatlan ötlet: 2010-ben Babatunde Fashola lett Lagos állam kormányzója, aki helyi adók beszedését javasolta. Ez önmagában is milliárdokat hozott Lagosnak, amely így simán megengedheti magának az álmodozást és a fejlesztéseket: új úthálózatokat, erőműveket (Lagos éjszakai világításáért felelnek majd) vagy éppen a több milliárd dollárra rúgó infrastrukturális programot, az Eko Atlantic-ot. 

A projekt az Atlanti-óceántól visszahódított területen valósul meg

 

A mega-fejlesztéssel nem kevesebbet tűznek ki célul, minthogy Lagos legyen Afrika „Nagy Almája”. Ez Nigéria leglátványosabb és egyben legellentmondásosabb városfejlesztési projektje, amely 250 ezer főnek ígér lakhatást és további 150 ezernek munkahelyet. A 10 km²-es területen (a Victoria-szigeten) különböző negyedek lesznek (üzleti, kikötői, belvárosi, óceánparti, stb.), Nyugat-Afrika első függőhídjával, sugárutakkal, autó-mentes területekkel, irodákkal, boltokkal, hotelekkel, lakóházakkal. Az első épületek átadását 2016-ra tervezik.

 New York a nagy példakép

Csak nehogy  egy afrikai Dubai legyen belőle

 

És bár a fejlesztési terv egyik fontos eleme, hogy a mesterséges szigettel is védekezzenek az árvíz ellen, sokan már most kritizálják a projektet. Környezetvédők azért, mert az építkezések révén tovább nő az erózió veszélye, a helyi lakosok pedig azért, mert szerintük a városvezetés csak a gazdagokkal törődik, az nem érdekli őket, hogy a szegény tömegekkel mi lesz. És a Victoria-sziget csak egy része a városnak, mi lesz a többivel, mi lesz a többiekkel? 

 

 

Címkék:Nigéria Lagos Épített környezet Eko Atlantic

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.