Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Hogyan múlt ki a világ legmagányosabb fája?
Történet egy fáról, amely valószínűtlen módon és durva éghajlati viszonyok közepette maradt életben kb. 300 évig azért, mert hosszú gyökerei elérték a talajvizet. Aztán állítólag jött egy teherautó.
Volt egyszer egy fa a nigériai sivatagban, a világ legmagányosabb fájaként is emlegették, hiszen több száz km-es körzetben ez volt az egyetlen fa. Az akácia évszázadokon keresztül szolgált a megfáradt utazóknak némi árnyékkal, emellett fontos irányjelző volt karavánok számára.
A környéken élő tuareg törzsek az élet jelképének is tekintették, évszázadokon keresztül gondozták a szent fát, nemzetközi figyelmet az 1930-as években kapott, amikor francia katonák kutat ástak a közelében és Ténéré fájának nevezték el. Az akácia három méter magas volt, a gyökerei viszont 30 méter mélyre nyúltak le a földbe és ezzel elérték a talajvizet. Korát kb. 300 évesre becsülték, és egy akácliget egyetlen túlélőjeként tekintettek rá egy olyan régióban, amely korábban sokkal kevésbé volt száraz, mint napjainkban.
Eddig tartott a történet szép és egyértelmű része, innentől jön a kétkedés.
Az biztos, hogy miután francia katonák kutat fúrtak a környéken, a forgalom megnövekedett. A hatvanas évek végén egy katonai autó nekitolatott a fának és egyik ágát le is törte. A végső csapás 1973-ban következett be, amikor a hivatalos magyarázatok szerint egy részeg líbiai teherautó sofőr nemes egyszerűséggel nekiment a fának és keresztbe vágta annak törzsét. Viszont vannak olyanok is, akik szerint az egész történet megrendezett volt, kivágták a fát azért, hogy több turistát sikerüljön becsábítani a múzeumba.
Nem sokkal a történtek után ugyanis a szent fa egy részét átszállították a Nigeri Nemzeti Múzeumba, ahol külön mauzóleumot állítottak neki. A helyszínen, ahol egykor a magányos akácia állt, egy elég ízléstelen fém szobrot emeltek emlékezésül.
Az biztos, hogy a sofőr pontos kilétéről nem sokat tudni, viszont bármelyik fenti verzió is igaz, sikerült gallyra vágni egy több évszázados szimbólumot, amelyet a természet létrehozott, az emberi hülyeség pedig ledöntött.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tehetséges ugandai buzi 2015.12.09. 14:17:53
www.imdb.com/title/tt0476240/?ref_=fn_al_tt_1
Amúgy Desmond Bagley is említi a fát a Hajtóvadászat a Szaharában c. regényében.
Ti mondtátok