2021. április 16. péntek vízpart | 1 komment

A sziget, amely nem akar hidat, mégis megkapja

Dél-Amerikában van egy sziget, amelyet az inkák a föld végeként aposztrofáltak. Tették ezt egyfelől az elhelyezkedése miatt: ott található, ahol a Maule folyó beleömlik a "végtelen" (Csendes-) óceánba. Másfelől azt tartották róla, hogy a sötétség földje, ahol boszorkányok és gonosz szellemek uralkodnak. A szigeten napjainkban nem sok nyoma van a sötét ármányoknak, pontosabban nem abban az értelemben, ahogy az inkák gondolták.

 Fotó: Flickr

 

A független emberek közössége

A Los Lagos-i régióban található Chiloé-sziget a Chiloé-szigetcsoport legnagyobbja, mintegy 700 mérföldre helyezkedik el a fővárostól, Santiago de Chile-től. A gyéren lakott régió ütőere Chiloé, mely nemcsak babonákban és történelemben gazdag, de egyedülállóan pazar a növényvilága is, nem véletlenül kutatott itt lelkesen Charles Darwin. Chiloé felfedezése során a brit természettudós tanúja volt egy vulkánkitörésnek is, amely elmondása szerint nagyban segítette őt a vulkántevékenységek megértésében, valamint a vulkáni atollok és a korallzátonyok tanulmányozásában is.

Az európaiak először a 16. század közepén jelentek meg, a kalózok kedvelt helyszíne volt, majd a spanyolok építettek erődöt a szigeten. Amikor Latin-Amerika a 19. században fellázadt a hódítók ellen, a sziget kiállt a spanyolok mellett, de 1826-ban végül Chile részévé vált.  

Kultúrájukban most is őrzik a spanyol vonalat: önálló dialektusuk van, de vallásukban jól megférnek egymás mellett a katolikus elemek és a törzsi hiedelmek. Chiloé lakói „független emberek közösségeként” aposztrofálják magukat, amelyben tökéletesen fuzionál a spanyol és chilei behatás. 

Két hely van a világon, ahol már az ősi időkben is termesztettek krumplit: az egyik Peru, a másik pedig Chiloé. A sziget éghajlatát és földrajzi viszonyait tekintve hasonlít Írországra: hegyek és lankák, békésen legelésző juhok, rengeteg eső (az év tizenkét hónapjából tízben ömlik a mennyei manna) és kevesebb napsütés. Az épített környezet is tartogat meglepetéseket, a szigetcsoport fa templomait a többnyire a 19. században építették és évszázadok óta ellenállnak a párás, esős éghajlatnak. Az egyházi építészet remekei UNESCO védelem alatt állnak.

Megint jönnek a hódítók

A sziget lakói azonban nem várt kihívással találták szemben magukat 2014-ben. A chilei kormány ugyanis úgy döntött, hogy építenek egy hidat a szigetcsoport fővárosa, Castro és a szárazföld közé, amely egyben Dél-Amerika legnagyobb függőhídja is lenne. A szárazföldet eddig egy 45 perces kompúttal lehetett megközelíteni, az új híd az utazási időt három percre csökkenti. 

A döntéshozók elsősorban egy akkori halálesettel indokolták a híd szükségességét: mivel egy helyi lakost Castroban nem tudtak ellátni, a szárazföldön kezelték volna tovább, de a beteg a kompon elhunyt.

A helyiek egy része szerint azonban véletlenül sem népegészségügyi okok húzódnak meg az újra belobbanó hídépítési vágy mögött (1970-ben egyszer már nekifutottak, de abból nem lett semmi), sokkal inkább a turizmus és a befektetők szigetre csábításáról van szó, amely szerintük a közösségük felbomlásához, az élőhelyek elpusztításához és a tenger elszennyezéséhez fog vezetni. Az érdekvédelmi csoport vezetője, Armando Bahamonde Vera helytörténész 2015-ben úgy nyilatkozott, hogy köszönik szépen, de a spanyolok után nem szeretnének újabb hódítókat és még több turistát sem, elég lenne, ha a kormány több beleszólást biztosítana a saját ügyeikbe és növelné a szigetcsoport autonómiáját. Hozzátette azt is, hogy a hídra költött pénzből a helyi egészségügyi rendszert és az oktatást kellene fejleszteni.

Fotó: Hyundai

A politikusok szerint azonban semmilyen módon nem veszélyezteti a helyi kultúrát az új híd, ellenben megakadályozhatja azt, hogy a fiatalok a szárazföldön keressenek munkát és a szigetek elnéptelenedjenek. A tiltakozások ellenére belevágtak tehát a 2,5 kilométer hosszúságú híd megépítésbe. A 740 millió dolláros projektet 2020-ban szerették volna befejezni, de a híd még napjainkban sincs készen, ellenben a költségei egyre csak nőnek. Most azt tervezik, hogy 2023-ban nyitják meg a forgalom előtt.

A híd további pikantériáját az adja, hogy olyan területen építik, ahol 1960-ban 9,5-es, 2010-ben pedig 8,8-as erősségű földrengés rázta meg a tengert. A térségben emellett gyakoriak a 200 km/órát meghaladó széllökések, így minden bizonnyal a világ egyik legkevésbé biztonságos helyén próbálnak biztonságos hidat felépíteni. A kivitelezést a Puente Chacao Konzorcium (CPC) végzi, amelynek élén a Hyundai áll.

Címkék:sziget híd befektetés környezetvédelem természetvédelem hyundai hídépítés chiloé Épített környezet

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.