Geothe mondta a strasbourgi székesegyház előtt állva, hogy az építészet megfagyott zene. Bár a műfaj kicsit más, valami ilyesmi jutott eszünkbe az oslói székhelyű Jarmund/Vigsnæs AS által 2009-ben épített nyaralót látva, mely jól példázza, miért szeretjük a skandináv építészetet: letisztult, egyszerű és mégis innovatív.

A svájci Lavaux régióban a Mauro Turin Architects olyan bormúzeumot tervezett, mely egyfelől az egyébként szőlőtermesztésben a középkortól kezdve élen járó régió történetét mutatná be, másfelől építészeti sajátosságaiban is beleillene a szőlőtőkékkel szabdalt környezetbe, nem dominálna egyik a másik rovására, sokkal inkább kiegészítenék egymást. A feltételes mód egyelőre indokolt, messze még a megvalósítás.

Ha az ember szökőkutakra gondol, mindig valami romantikus képet társít hozzájuk, egymásba fonódó férfi és női alakokkal, kecses vonalakkal, esetleg zenével. Ehhez képest léteznek olyan szökőkutak is, amelyekben hányó vagy gyermekevő alakok szerepelnek, amelyben vér folyik vagy éppen házaspárok fojtogatják egymást. Brüsszelben pedig nemcsak pisilő kisfiú, de az esélyegyenlőség jegyében pisilő kislány és pisilő kutya is van.

Kristálytiszta

Provokáció vagy kényszer? Önzőség vagy az anyaság iránti kiolthatatlan vágy? Egyáltalán megítélhető-e/elítélhető-e mindez? Vietnám part menti Nghe An tartományában a vietnámi háború után egyedülálló nők egy kis közösséget hoztak létre, mellyel nemcsak a saját életüket változtatták meg, de a patriarchális berendezkedésű vietnámi mentalitást is formálták.

Meglepő utat választott egy angol művész ahhoz, hogy eltaláljon önmagához. A tizenhat éve kerekesszékben élő Sue Austin-nak úgy tűnik, sikerült, a víz pedig jó barátja. Egy igazi misszionárius, aki meghódította a tengert a székével és megmutatta, ha van akarat, valóban széles a megvalósíthatósági spektrum.

Az albán főváros, Tirana nagy kihívás előtt áll városfejlesztési szempontból is. A monocentrikus városszerkezetet az infrastrukturális hiányosságok mellett a népességrobbanás okozta „nyomás” miatt is át kell alakítani. Az északi és nyugati terjeszkedés miatt a legnagyobb teher a városközponton van, 2020-ra 1 millió lakossal kalkulálnak (ez 30%-os növekedés 2012 adataihoz képest), a külső területek népsűrűsége pedig csak ötöde a belső területekének. A városrendezésre kiírt pályázatot egy angol építésziroda nyerte meg, a kivitelezés határideje 2015. Vajon sikerül a megvalósítás, vagy négyes metró típusú neverending story lesz?

Mennyire változik meg a környezet, mi mindent hasznosítunk újra, milyen minőségű lesz a levegő és vajon a tengerek, óceánok mennyire alakítják át a két várost? Lehet nem is szárazföldön, hanem vízen ünneplik majd április 22-ét, a Föld Napját.