2011. június 17. péntek vízpart | 1 komment

"Úszó nemzetség" a Titicaca-tónál

Nem túl gyakori, hogy a világban bolyongva úszó szigetekbe ütközünk, ráadásul olyanokba, melyek nem a modern világ termékei, hanem évszázadokra visszanyúló történelemmel rendelkeznek. A Titicaca-tó Peru és Bolívia határán valami olyat kínál, ami Európából nézve romantikus képzelődés, Dél-Amerikában azonban maga az élet.

 

A sziget-csoport egy kis indián törzsnek (Urus) ad otthont, akik nem éppen önszántukból költöztek ide évszázadokkal ezelőtt: az inka és a colla törzsek állandó agressziójától tartva a víz(b)en szigetelték el magukat. Az elszigetelt "stratégia" szerencsére nem járt együtt nemzetségük kihalásával.

 

A szigetek totora nádból állnak, melyből nincs hiány a Titicaca-tóban. A lakóhelyiségeket, egyéb épületeket félévente megemelik náddal, hiszen a szigetek süllyednek. A szigeteken sétálva nem az az érzése az embernek, hogy szilárd talajon lépked, sokkal inkább szivacsos süppedést rejt minden lépés. A szigetlakók a turisták növekvő száma ellenére megőrizték tradícióikat, ugyanakkor nem utasítják el a technikai újításokat sem, például van saját rádióállomásuk.

 

Lehet, hogy nekik van igazuk. Legfőbb ételük a pisztráng, és ha nem tetszik a szomszéd, elég levágni a lakrészt és elúszni délre a lakófunkciókkal együtt.

 

Címkék:Város Titicaca

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.