Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Némasági fogadalom a Majki-patak partján
A Vértesben bolyongani önmagában nagy élmény, főleg azoknak, akik képesek csupán egy bokortól (lásd még: természet) izgalomba jönni. Nem mellesleg van itt egy olyan műemlék, amelynek létezéséről nem reprezentatív kutatásunk szerint még mindig kevesen tudnak, pedig európai szinten is egyedülálló.
Szerzetesek már több mint 200 éve nem lakják
A kirándulások egyik típusa nálunk nagyjából úgy néz ki, hogy induljunk el valamerre az országban, ne nézzünk utána a látnivalóknak előtte interneten, hanem hagyjuk magunkat meglepni Magyarország titkos vagy kevésbé titkos helyszíneivel. Pár évvel ezelőtt, egy ilyen barangolás közepette jutottunk el az egykori kamalduli rend ma már csupán múzeumként funkcionáló otthonához.
Történelemkedvelőként az első gondolat az volt, vajon miért nem hallottunk korábban ennek a múzeumnak a létezéséről, egyáltalán arról, hogy a kamalduli rend milyen szeletet vágott ki magának a magyar történelemből. Ezen való töprengésünket azonnal felülírta az elképesztő precizitással megépített és később újjávarázsolt falu látványa és az udvaron terjengő levendulaillat, amitől az embernek kedve támad konyhakertet csinálni a hobbitelken vagy az erkély egyik sarkában. Ha vannak olyan helyek az országban, ahol egyetlen másodperc alatt elfelejthetjük a körülöttünk vibráló jelenkort, azok közül az egyik minden bizonnyal a kamalduli remeték egykori otthona.
Építészeti műremek, Franz Anton Pilgram tervei alapján (Fotó: Vízparti fejlesztések blog)
Levendula és egyéb gyógynövények minden mennyiségben (Fotó: Vízparti fejlesztések blog)
Kik azok a kamalduli remeték?
A némaság olykor a legnagyobb kiáltás.
A rendet 1009-ben Romuald hercege alapította azzal a céllal, hogy a rend tagjai magányosan, zárkózottan, a saját belső energiáikra összpontosítva, imádkozva jussanak el a lelki tökéletességhez. Romauld nem teljesen önszántából lépett az aszkéta útra: édesapja embert ölt és ő volt az, aki vállalta helyette a vezeklést, szerzetesnek állt. Állítólag Romauld megnézte, melyik lehetne az a szerzetesrend, ahol kellőképpen vezekelni tudna, de mivel egyiket sem találta túl szigorúnak, alapított egyet. A legenda szerint Itáliába tartva megpihent Maldolo gróf birtokán és az itt átélt látomás alapján hozta létre a rendet, a névadó pedig a helyszín lett. A rend első otthona még ma is látogatható, 1200 méter magasan, az Appenninekben.
Arisztokratából remete
Miért lehetett ideális számukra Majkpuszta?
Az Észak-Vértes rengetegében, Oroszlánytól pár km-re elterülő Majkpuszta csendje és elzártsága vonzó lehetett a szerzeteseknek. Ugyanilyen szerencsés lehetett a Majki-patak közelsége (a patak vízrendezését 1899-ben oldották meg, a medrében három felduzzasztott tó máig fennmaradt és a horgászok nagy kedvence). A kamalduli létforma meghatározó eleme volt ugyanis a halászat. Ezt természetesen nem a szerzetesek, hanem a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikusok végezték. Ők gondoskodtak a falu területének gondozásáról, ők voltak azok, akik berakták az élelmet a szerzetesek házainak ablakaiba és kivették onnan a papírokat, amelyen a szerzetesek jelezték például, hogy betegek.
És hogyan hol ér össze a halászat és a hallgatás? A legendák szerint a rend építkezését felügyelő apát elrendelte, hogy a rend templomába falazzanak be egy halat, mely nemcsak a kereszténység, hanem a hallgatás szimbóluma is.
A Majki-tó napjainkban
A világ vallástérképét nem nagyon formálták, saját korukban is keveset tudtak a rendről. A szerzeteseket fehér csuhájuk miatt Fehér Barátoknak is nevezték, a világból való teljes kivonulással pedig Isten és ember kapcsolatának különleges megélését célozták meg. Ez nem egyszerűen az emberekkel való szűkös érintkezést jelentette, hanem a kommunikáció teljes hiányát is. Hiába éltek egy faluban szerzetestársaikkal, életüket gyakorlatilag teljes némaságban töltötték. Kivételt képezett egy rövid időszak karácsonykor és húsvétkor, amikor a falu refektóriumában összegyűlve beszédbe elegyedhettek a többi szerzetessel. Minden egyéb időszakban csak külön engedéllyel léphettek ki cellalakásaikból (akkor is csak a templomba vagy az ispotályba mentek). Napjaikat kertjeik rendezésével, fizikai munkával (pl. fazekasmesterség) és imádkozással töltötték. Imádkoztak mindenkiért, azokért is, akik még sosem fordultak Istenhez.
Puritán, de jól felszerelt (Fotó: Vízparti fejlesztések blog)
Építészeti műremek
A Majkon fennmaradt barokk épületegyüttes világszerte kuriózumnak számít. A remeték a 17. század végén jelentek meg Magyarországon, Esterházy József volt az, aki felkarolta őket és alapította meg a rendet 1733-ban. Az Esterházy birtokon ekkor kezdték el építeni a falut, de hosszas munkálatok után csak az 1770-es évekre sikerült befejezni. 17 cellaházat, templomot és konventépületet emeltek fel, a remeteséget pedig fallal vették körül, így növelve az elzártságot. A cellaházak építését különféle magánszemélyek és papok segítették adományaikkal, vannak, akik szerint azért, hogy szükség esetén maguk is elbújhassanak a remeteség területén vagy azért, hogy ott elbújtassanak valakit.
A templomból ma már csak a csonka torony és egy támpillér áll
A felújított Foresteria épülete (Fotó: Vízparti fejlesztések blog)
Nem sokáig örülhettek azonban a rend megalakulásának a szerzetesek, hiszen II. József 1782-es vallásrendelete alapján azokat a rendeket, amelyek gyógyítással, tanítással vagy tudományos munkával nem foglalkoztak, feloszlatták. A kamalduli remeték is ennek estek áldozatául. Nem nagyon segített a helyzetükön az sem, hogy a közeli településeken élő evangélikus vallásúak nem nézték jó szemmel a rend létezését, legendák keringtek a barátok erkölcstelen életmódjáról, arról, hogy nem tartották be a vallási szabályaikat, sőt, állítólag még egymással is összevesztek a szerzetesek. Hogy ez csak a szokásos, hallgattassuk el a másként gondolkodókat balhé volt-e, vagy valóban bajok voltak a rendben, nem tudni, azt viszont igen, hogy a katolikus egyház nem nagyon ágált a megszüntetése ellen.
Hiába adta tehát Gróf Esterházy Károly örökre a kamalduli rendnek a területet, a feloszlatás után a királyi kamara visszavette azt. A magyar kamalduli rend követői ezután szétszóródtak. Napjainkra nem sok követőjük maradt, Lengyelországban, a krakkói Bielanyn mindösszesen kilencen élnek kolostorukban, emellett a becslések szerint 182 nővér él Szent Romuald tanításai szerint, valamint vannak szerzetesek Amerikában, Indiában, Brazíliában és Tanzániában.
Fehér Barátok ma
Az Esterházyak az 1860-as években végül visszavásárolták és vadászkastélyt alakítottak ki (az épületegyüttest ma is sokan csak Kastélynak hívják). A cellalakások a remeték elköltözése után sem voltak lakatlanok, a grófi család alkalmazottai lakták tovább. Volt munkásszálló, kollégium, nyári tábor helyszín, sőt a II. világháború után az Esterházy család leszármazottai is az egyik cellalakásban húzódtak meg egészen 1973-ig.
A cellaházak mai szemmel nézve is kényelmes, egészen tágas elhelyezést biztosítottak. Mindegyik házhoz tartozott egy saját kápolna oltárral, lakószoba, műhely és egy kamra, amelynek falába árnyékszéket mélyesztettek. Ugyanígy a ház részét képezte egy kis kert, amely pont akkora volt, mint a ház, és amelyben gyógynövényeket és levendulát termesztettek.
Érdekesség, hogy aki szeretne eltölteni pár napot a szerzetesrend területén, bérelhet cellaházat. Összesen tízet alakítottak át és ötvözték a modern kor igényeit (pl. jól felszerelt konyha) a rend szellemiségével (nincs rádió és tv, van viszont csendcella a még inkább elvonulni vágyóknak).
Az átalakított cellaházak 4-6 fő befogadására alkalmasak
Talán, ami kevésbé kézzelfogható, az a legérzékelhetőbb: az egész területet ugyanis körbelengi valami olyan misztikus légkör, ami alól nem lehet kivonni magunkat. A kolostor szakrális, természetfeletti erők, a gyógyító energiákat közvetítő Szent György vonalak metszéspontjára épült. A radiesztézia szakértői szerint ugyanezek a vonalak az egyiptomi piramisoknál vagy Stonehenge-nél is megtalálhatók, de Majkon még erősebben érezhetőek.
Érdemes részt venni az idegenvezetésen, sok érdekes infót lehet megtudni egy óra alatt, utána pedig hagyni kell időt a bámészkodásra a kolostor területén és elcsendesedni, mert ez a hely ezt teszi az emberrel. És aki egyszer volt már itt, az biztosan visszatér még.
Forrás: www.majkikolostor.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok