2014. szeptember 30. kedd vízpart | 5 komment

A japán Taidzsi a brutalitás szimbóluma

Melyik település ne szeretne egy Oscar-díjas film főszereplője lenni? A japán Taidzsi (Taiji) azonban valószínűleg nem ilyen hírnévre számított, amikor 2009-ben a „The Cove” (Az Öböl) c. dokumentumfilm miatt bekerültek a hírekbe. Az viszont biztos, hogy az egyik legbrutálisabb öldöklésről van szó, amit manapság ember vízben elkövethet, bár a japánok szerint ez teljesen természetes és a nyugati világnak inkább a saját portáján kellene sepregetni.

A halászfalu, melynek öble tényleg vérvörös 

Állati elmék

A négyezer lelket számláló Taidzsiban minden évben szeptember és március között egy több mint négyszáz éves hagyományra hivatkozva delfinek és bálnák ezreit ölik meg, a tetszetős példányokat pedig kiválogatják és elszállítják a világ különböző delfináriumaiba. Japán azzal védi magát, hogy nem sok különbség van egy tyúk nyakának elvágása és a delfinek lemészárlása között, ugyanis mindkettő az étkezőasztalon fog kikötni. A környezetvédők azonban nemcsak a japánokat támadják. Taidzsi adja ugyanis a világ vízi parkjaiban található delfinek jelentős részét, így a legnagyobb ellenző országok gyakorlatilag legitimálják a gyomorforgató japán öldöklést azzal, hogy ha az öldöklésből nem is, az állatok vízi parkokba történő elszállításából (kvázi rabosításából) jócskán kiveszik részüket.

Betanított munkások

És a show ára

 

A helyeik úgy tartják, hogy a bálna és a delfin ugyanolyan élelmiszer, mint pl. a koreaiaknak a kutya vagy a majom. A halászok szerint a delfinhús a vadhús izével vetekszik, ha pedig nyersen eszik vagy éppen egy kis gyömbérrel és szójaszósszal, akkor az utóíze olyan, mintha az ember májat enne. Szerintük a nyugatiak, akik több ezer kilométerre élnek innen, sosem fogják megérteni ezt a hagyományt, kivéve talán az izlandiakat, norvégokat, oroszokat és eszkimókat, akik hasonló módon bánnak (el) a vízi emlősökkel.

Nincs menekülés

 

Az évszázadok során a kis halászalu a biztonságos és eredményes bálna- és delfinvadászat legkülönbözőbb technikáit fejlesztette ki, de 1988-ban a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) felfüggesztette a kereskedelmi célú bálnavadászatot. Ezt a japánok azonban nem vették túl komolyan, tovább folytatódott azoknak a fajtáknak a gyilkolászása, amelyekre nem vonatkozik az IWC tiltása.

Gyilkosság egyenes adásban

Bár a japán média mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb részlet kerülhessen napvilágra, különböző szervezetek (híres emberekkel karöltve) folyamatosan azon dolgoznak, hogy fellebbentsék a fátylat a mészárlásról. A halászok és aktivisták között szinte mindennapos az összetűzés, többüket őrizetbe is vették, sőt számos környezetvédelmi csoportot ki is tiltottak a faluból.

A világ számos pontján tüntetnek a mészárlás ellen

 

A delfinvadászat talán egyik legnaturalistább, legfelkavaróbb és legellentmondásosabb bemutatása a „The Cove” c. dokumentumfilmen keresztül valósult meg, amely 2010-ben elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat és a Sundance Filmfesztiválon is díjazták. Rejtett kamerás felvételekkel és a környezetvédők szemszögéből mutatja be a japán delfinvadászat történetét, és egyúttal megpróbálja informálni a nagyközönséget arról, mi is folyik Taidzsiban és ennek milyen veszélyei vannak.

A filmet csak erős idegzetűeknek ajánljuk

 

A Sea Shepherd is évek óta harcol a mészárlás ellen, elindították a Végtelen Türelem Hadműveletet, önkénteseik (ők az Öböl Őrei) folyamatosan dokumentálják a történteket, most pedig egy élő adásban közvetítenek a helyszínről.

 

De pontosan mi is történik Taidzsi partjainál? Mint ahogy a birkákat terelik a karámba, úgy terelik a delfineket is a sekély öbölbe, ahol kis halászhajókról teszik őket mozgásképtelenné (megkötik a farokúszókat), majd átszúrva az állatokat, hagyják őket elvérezni vagy megfulladni, sokszor saját „családtagjaik” szeme láttára. A helyszínt különböző ponyvákkal próbálják eltakarni, hogy ne lehessen látni, mi történik, és ezt azzal állítják szembe, hogy pl. egy amerikai vágóhídon minden a szem előtt történik, az így sokkal brutálisabb.

A halászok nem értik, mi a gond a vadászattal

 

Küzdelem a delfinek fogva tartása ellen

Az aktivisták közül az egyik leghangosabb Ric O'Barry (ő szerepel a dokumentumfilmben is), akinek évek kellettek ahhoz, hogy saját elmondása szerint a rossz oldalról átálljon a jóra, vagyis minden erejével a delfinek fogságban tartása ellen küzdjön. A hatvanas években milliókat kaszált azzal, hogy delfineket trenírozott, többek között a Flipper című sorozatba, amely nagyban hozzájárult a delfináriumok felvirágzásához. O'Barry hozzáállása akkor változott meg, amikor Flipper a karjaiban lett "öngyilkos". A delfinek légzése ugyanis nem automatikus, hanem tudatos, mindig csak az egyik agyféltekéjük pihen, a másik valamilyen fokon éber, ha mindkettő aludna, megfulladnának. Flipper egyszer csak abbahagyta a légzést, ezt hívja O'Barry öngyilkosságnak.

O'Barry delfin tréningeztetés közben

 

Az egykori tréner bűntudattól vezérelve tiltakozásokat szervez világszerte konzulátusok előtt és az egyetlen város, ahova nem engedik be, Tokió. A japán kormányt azzal vádolja, hogy szándékosan eltitkolja a gyilkolást a világ elől. A japánok cinkostársai pedig azok a cirkuszok és akváriumok, amelyek a Taijiban kiválasztott legszebb példányokat befogadják Kínában, a Fülöp-szigeteken vagy éppen Németországban. Ráadásul a delfin sokkal stresszesebb fogságban, mint bármely más állat a világon.

 

O'Barry megkérdezte a taidzsi halászoktól, nem félnek-e a higanymérgezéstől (Minamata-betegség), hiszen a delfin húsának nagyon magas a higanytartalma és a halászok vérében 2010-ben extra magas higanyszintet állapítottak meg. Ők azt mondják, a hús egészséges, a kormány is ezt mondja és az is teljesen rendben van, hogy a nehézfémben bővelkedő hús a világ számos pontján kikerül az áruházak polcaira. A környezetvédő szerint a japán kormány lenézi a saját állampolgárait azzal, hogy információkat titkol el a delfinekről.

És mint harcos állatvédő

 

Hiába mondják a japánok, hogy a delfinhús élelmiszer, környezetvédők szerint a japánok nem feltétlenül a delfin húsáért vadásznak, sokkal inkább azért, mert a túlhalászás miatt a konkurenciától akarnak megszabadulni, kvázi a delfinektől, hogy ne egyék meg az ember elől a halat. Ezt nevezik a halászok kártevők elleni védelemnek. Közben meg elfelejtik, hogy ezek az állatok a világtengerek részei, nem a japánok tulajdona.

 

Tény, hogy a világ számos pontján zajlik delfinvadászat (néhol sokkal nagyobb mértékben, mint Taidzsiben), azonban ott sokszor nyílt vízen történik, éppen ezért nehezebb lencsevégre kapni a pusztítást. Persze, egyik verzió sem igazolja az öldöklést vagy elfogást, még akkor sem, ha a delfinpopuláció a kutatók szerint nincs veszélyben. Az is kérdés, hogy a fogságban tartott delfinekkel mi lesz, van olyan szervezet, amely egyenesen megtiltotta tagjainak, hogy akváriumaikban Taidzsiben befogott állatokat szerepeltessenek. De mindaddig, míg a pénz beszél és a delfin bólogat, nagyon lassan lehet ezt a mentalitást megváltoztatni.  

 

Már csak azért is, mert ezt még mindig tudják überelni a helyiek: nem elég, hogy a helyi Bálna Múzeumban szörnyű körülmények között tartják az állatokat, 2 éve olyan hírek is felröppentek, hogy a halászfalu környékét bálna-parkká alakítanák át 28 hektáron, ahol az öbölben befogott állatokat engednék „szabadon”. A polgármester üzenete pedig a nagyvilág számára nem más, minthogy a helyiek együtt élnek a nagyhalakkal. O’Barry szerint ez az egész delfinvadászat az emberiség haszonelvű nézeteit szimbolizálja: a természet és a tengerek a mi zsákmányunk, azt csinálunk velük, amit csak akarunk. Kérdés, hogy meddig. Büntetlenül meddig.

Itt már rég nemcsak a delfinekről van szó

 

Címkék:Japán Természet Sea Shepherd Taidzsi Delfinvadászat The Cove Ric OBarry

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.