Az alternatív vízkarcoló logikus válasz lehet a globális felmelegedésre és arra a felvetésre, hogy a Föld 2/3-át borító vízfelületet is „be lehet lakni” egyszer. Manapság nemcsak a klímakutatók keresik a választ a környezeti kihívásokra, hanem az építészek is. Olyan modelleket próbálnak megalkotni, amelyek ellenállók az időjárás viszontagságaival szemben, környezet-kímélőek az energiafelhasználás tekintetében, dizájnjuk ökobarát és modern egyben.

Az eVolo (építészeti és dizájn újság, amely a XXI. század technológiai újításaira, fenntartható megoldásokra és innovatív dizájnra koncentrál) erre az „igényre” alapozva 2011-ben is meghirdette a „Felhőkarcoló versenyt”, a nyertesek listáját nemrég tették közzé. A pályázók közül most a fent említett „vízkarcolót” emelnénk ki.

„Én más vagyok, mint a tenger.”

Mitől is különleges ez a nap és mikor született meg a Föld napjához kapcsolódó modern környezetvédelmi mozgalom?

1970-et tekinthetjük a „megalapozónak”. Fénykorát éli a hippi-korszak és mindenki virágot hord a hajában. Meghal Jimi Hendrix és Charles de Gaulle. Budapesten felavatják a 2-es metró első, Deák tér–Fehér út közötti szakaszát. Kadhafi kormányt alakít Líbiában. A foci-vb-t Brazília nyeri meg. Megjelenik az utolsó Beatles album és Simon & Garfunkel “Bridge Over Troubled Water” c. száma (hiába, tényleg a víz az úr). Megalakul a Queen és az ABBA. Megjelenik a floppy. Alexandr Szolzsenyicin irodalmi Nobel-díjat kap.

Elég utópisztikus elgondolás, de az tény, hogy régen volt búza a Duna-parton, még ha nem is mező formájában. Egykoron búzanagyhatalom voltunk, és Ferencváros volt a székesfőváros, sőt az egész ország éléstára. Ugyan az alábbi elképzelés az alkotó, Dévényi Márton szerint is inkább vicc, vagy kritika, mint terv, de egy posztot így is megér, mert az üzenete valós.