Aki nálam jobban szereti a Dunát, az hazudik, csónakom is van rajta Újpestnél, minden héten vízen vagyok. Ahol néha elábrándozom azon, hogy az "adjuk vissza a Dunát Budapestnek" jellegű mozgalmaknak úgy látszik egyik tagja sem járt soha a büdös életben a parton. Akkor ugyanis rájött volna arra, hogy mi különböztet meg egy folyót egy nagyon hosszú tótól. Az elgondolás nem utópisztikus, hanem tök értelmetlen, hiszen - és itt elárulom a megoldást - a Duna vízszintje változó, ezért még elméletben és a vicc kedvéért sem lehet semmit termeszteni a partján. Fűzfát és bokrokat kivéve, mert azok kibírják, ha hetekig vízben állnak.

Ezért kellene rizst termeszteni búza helyett. :D

"A XIX-XX. század derekán"

ennek így nem sok értelme van. dereka csak egy századnak lehet, kettőnek egy közösen nem :-)

@darnmarquee: já, ez bizony bent maradt.

Ilyen meredekségű talajon az első eső lemosná a termőréteget. Tuuuudom, nem értem a lényeget.

Az ötlet nettó baromság, íróasztal mögül megszakértett sötétzöld felvetés, vállalhatatlan minőségű tálalással.
Ez nem látványterv, ez vicc:)

Szerintem meg az a vicc, hogy a Dunakorzó (mint olyan) a budai oldalon egy keskeny járda, ami ráadásul még fél-bicikliút is. De szerencsére ép elmével úgysem jut eszébe sétálni ott senkinek, a légszennyezettség és a kanálisszag miatt.
De az igaz, hogy sok mindent érdemes lenne felszántani, csak épp vetőmag helyett sóval felszórni.
Pl. hogy Finta úr hoteljei helyett mit látnék, azt békeszerető emberként végig se merem gondolni.
A Rudas, az Ybl bazár, meg ilyenek meg szétrohadnak lassan úgyis annyira, hogy inkább ne lennének már sehogy.

@csillámpóni: Buda már csak olyan, hogy hegyes-völgyes a szemétje, és két észak-déli irányú útja van, amik ráadásul találkoznak a Margit-hídnál.
Úgyhogy két lehetőség van, vagy kiírtani a népet onnan (ó, sötétzöldek legszebb álma) vagy elfogadni, hogy az ott élők létezni akarnak, és ehhez infrastruktúra kell nekik. Sajna ebből a rakpart használata elengedhetetlen, bár pl. a BIA féle lefedés kiváló ötlet, mert nem kipusztítani akarja onnan a népet, hanem élhetővé tenni a tájat.
Érted, élhetővé, próbáltál már búzamezőn élni?

Tulajdonképpen miért is akarsz Te a búzamezőre költözni és ott élni? Illetve nyugodtan megteheted, csak utána ne várd el, hogy majd egy várost-sugárutakat-bevásárlóközpontot-stb húzunk fel Neked ingyé és bérmentve, teljesen tönkretéve a környezetet, mert neked különcködni van kedved, pénzed van hozzá, vagy izé. Pont. Oldd meg magad, vagy maradj a seggeden...

@szily: Láttál már folyópartot más országban, Akár a Dunáét Bécsnél, Ulmnál....? evezgess inkább.
A budapesti Dunapart az egyik leg retekebb hely. Kb 100m amit sétánynak neveznek. Vicc a javából.

Körül lehet nézni a google earth-el a linzi Duna parton is...

"A XX. század derekán Ferencvárosban volt az egyetlen búzaraktár Magyarországon" - nekem ez így leírva elég valószínűtlennek tűnik. Sehol egyetlen kis búzaraktár Csongrádban, Békésben, a Hajdúságban, és aratáskor szerte az Alföldön minden cséplőgép közvetlenül vagonokba szórta a gabonát??? Egy link esetleg?

@Mahoberberis thunbergii:
Ilyen kaliberű tároló kapacitás tényleg nem volt az országban Akkoriban kezdtek elterjedni a gőzmalmok de még hozzájuk sem csatoltak a maihoz hasonló silókat. A kereskedelem akkortájt inkább a Dunán és vasúton folyt így a terméket is ezek csomópontjaira szállították.

@Mahoberberis thunbergii: Az akkori tárolókapacitás nagyon rossz volt, elszórt helyeken tárolták a búzát, a szállítás is nehézkes volt. Ezért is volt égetően szükség erre a raktárra, amely a maga nemében valóban egyedülálló volt.

Adjuk vissza a Dunát a kikapcsolódni vágyó népnek. Vezettessük el legelőször is az Észak-Déli gyorsforgalmi utat a Duna mindkét partjáról valahol máshol a város alatt és alakítsunk ki helyette fás, füves parkot végig a Duna két partja mentén. Időnként pontomokkal - ahova kiköthetnek a hajók.

Az így kialakult 50-80 méter széles park másik felén pedig villamos közlekedjen Észak-Dél irányban, ne gépkocsik tömege.

Ezzel máris vissza van adva a Duna partja a kikapcsolódni vágyó embereknek. Szép is lenne esténként ilyen helyen végigsétálni. Legalább annyira, mint Békásmegyeren a sétányon.

Budapesttől Minneapolis-St Paul vette át a XIX-XX. fordulóján a malomipari nagyhatalom címet:
budapestcity.org/03-muemlekek/09/Gizella-malom/index-hu.htm

Ja, ez valami borzasztó gyenge... Ötlet és kivitelezés szintjén egyaránt.

@szily: köszönöm, hogy leírtad helyettem.:)
viszont szép színesek a képek..

aha, ez jó. És akkor kb úgy Vácnál meg kellene emelni a Dunamedret, hogy legyen neki esése Pestig, és a műegyetem elé egy bazinagy vizierőművet kellene csinálni, hogy akkor az egyemegisták csak leszaladhatnának az erőműre ájfont tölteni, aztán a Margit-szigeteknél meg lehetne egy óriási nagy vizimalom- és halfeldolgozó üzem, ahonnan hatalmas nagy dömperekkel hordanák ki a Törökész út érintésével a tiszaparti éttermekbe a fagyasztott hekket meg a darált kukoricát. vagy mi.

Megmondom, engem kicsit feldühített @szily hozzászólása.

Kezdem onnan, hogy eredendően vidéki vagyok, Budapestet mintegy 10 éve látom. Néhány éve itt élek, és hát nagyon vicces ez az aki jobban szereti a Dunát, csak pont rosszul nagyképű. Én jó időben minden héten kétszer kenuzok a Dunán, épp Újpesten tesszük vízre a csodás kis hajót. Néhányszor már keresztüleveztem városon is, és evezősedző barátaimnak hála sokszor volt szerencsém motorcsónakkal is látni a várost a víz oldaláról. (Ezt ajánlom mindenkinek, elbeszélhetetlenül szép a város a vízről!) Szárazföldi emberként láttam már részleteket Komáromnál, Győrnél, Esztergomnál a folyópartból (közelről) és fél évig laktam Visegrádon. Kenuval leeveztem Esztergomból a déli határig. Ezek után mondom, hogy az első kommentet inkább humornak észlelem, mint komolyan vehető pesti bölcsességnek.

Lenne igazság abban, amit Szily mond, elvégre jelenleg tényleg egy rapszodikus vízállású folyó a Duna, és nagyjából tényleg úgy működik, hogy a belezúdított víz keresztülrohan benne az országon. Köszönhetően a folyamszabályozásnak, ami egyébként nagyszerű dolog, csak jó lett volna továbbgondolni.

Aki olvas legalább egyet a HVG-Élet és Tudomány párosból, az tudja, hogy igen komplex tervek születnek mostanság a folyószabályozás, folyóhasználat témában. Nem vagyok szakértő, csak érdekel a téma, tehát lehet, hogy hülyeségeket írok. Legutóbb egy mozaikos művelési rendszerről olvastam, ahol nem a folyó egészét igyekeznek egy séma szerint szabályozni (pl. vágjuk le a kanyarokat, hogy egyetlen cső legyen a meder), hanem jelleghatárokat állapítanak meg, kisebb "saját működésű" területeket kezelnek külön (persze az egész figyelembevételével), és kisebb területeken szervezik meg a gátrendszert, víztározó rendszert, árteret, mezőgazdasági művelés lehetőségét.

Jelenleg ugyanis az van, hogy amit beöntenek a folyóba, az végigrohan az országon. Mivel két nagy árvíznél is voltam önkéntes, jól láttam, hogy a hirtelen vízszintváltozások ellen szinte semmi nem véd a Dunán. Pedig talán megoldható lenne olyan ártéri területekre terelni a folyót áradás idején, amelyek segítségével legalább csökkenteni lehetne az emelkedés gyorsaságát (plusz víztározók, stb.). Nálunk a vízlépcső nagyon problémás ügy, ezért azt csak halkan jegyzem meg, hogy nem tartom elképzelhetetlennek, hogy néhány lépcsővel egyenletessé lehetne tenni a budapesti vízszintet (ha már 4évente azon megy a para árvízkor, hogy csak Budapestet ne öntse el a víz). Ahogy azt kiváló újságírók megírták már, a Dunával foglalkozni nem érdek, hiszen három kilométer Duna-partot nem lehet látványosan átadni, míg három kilométer autópályával akár választásokat is meg lehet nyerni. Könnyű rámondani, hogy a Duna az ilyen, és kész. Eddig az okoskodás.

Aztán nézzük meg bármelyik filmet, amelyben fiatalok és Berlin együtt szerepel. Tetszőleges folyóval bíró német város behelyettesíthető. Érdekes módon ott plázst, tengerparti fövenyt, stb. képesek csinálni a parton. Berlin "persze" nagyon más, hisz ott tavak és stabil vízjárású folyók vagy csatornák vannak. Igen ám, csakhogy - és itt visszakanyarodok a cikkhez - nem mindenki akarja ám a rakodópart alsó kövét bevetni kukoricával! Menj végig gyalog az Árpád hídtól a Lágymányosiig. Én megtettem párszor, de például a Margit-híd és az Árpád-híd között szoktam görkorizni is majd' minden nap. Menj végig, és pontosan látni fogod, mi hiányzik, mit kéne megcsinálni. Hiányzik egy sétány, és egy kulturáltan létrehozott, művelt teres-parkos sáv, ahol el lehetne tölteni az időt, ki lehetne kapcsolódni, le lehetne ülni a földre vagy ne adj' Isten bográcsozni lehetne. Persze az is kérdés, szükség-e van-e még a rakodópart lépcsőire, nem lehetne-e egy frappánsabb megoldást választani. Menj végig az Árpád-hídtól a Lágymányosiig, és drótkötelek, kifordult kövek, autók és parkolók, hol megszűnő-hol felbukkannó ösvények között fogsz botladozni. Ha egyszer végigmész, látni fogod, hogy ezt igenis meg lehetne csinálni jobban. Nyilván sok mindennek változnia kéne, hogy változás legyen, és rengeteg kockázatot rejt magában a dolog (csak egy: pl. a szennyvíz nem dúsulna-e fel és nem pangana-e egy stabilabb vízben?), de hát szépen lassan fel kéne számolni a hülyeséget. A ráckevei dunaág igenis egy nagyon hosszú tó, és biztos vannak hibái, de működik. Fel kéne számolni a hülyeségeket, például a Meder utcánál a kis hídról nem egyszer láttam, hol pumpálják a szart (vagy hát valami sötétebb dolgot...) a vízbe. CsepelII. óta egyszerűen büntetni kéne az ilyesmit. Nyilván szépen lassan, fokozatosan lehetne kivitelezni a dolgokat, mert amíg hazaérve percekig kapirgálhatom a kutyaszart a görkorim kerekeiből, addig hiába kapnának ezek az emberek bármit. Ahogy Szily érvelése is betonegyszerű, csak a helyzet az, hogy sokan annyival is beérnénk, ha lenne végre egy folyópart a városban, nem csak valami külvárosi kanális. Nem azt mondom, hogy tegyük teljesen mesterségessé a folyót, hogy élvezhessük a partját, de az se megoldás, hogy mesterségessé van téve a folyó, és még csak a közelébe se lehet menni. Elhiszem, hogy a Luppa alatt vagy Visegrádon horgászva ez a probléma nem merül fel, de attól ezek még reális problémák.

Minden mondatom elé kéretik odaképzelni a szerintem szót, természetesen ez csak az én véleményem, és ha bárkit sértene, attól elnézést kérek. :)

@szily:
Nem tisztem a terv alkotóját megvédeni, de mivel elég közelről ismerem a dolgot, hadd tegyek hozzá némi hátteret.

Amikor ez a projekt született, még működött a budai rakparti sétányon a Folyamat Galéria a Lánchíd hídfője melletti vízállás jelző szekrényben. Ez a munka - a címe talán Vetésforgó volt - a kurátor felkérésére született és ott volt egy ideig kiállítva, erre rajzolta a mérő a vízszinteket.

Ennél fogva inkább tekintendő a hazai Tumblr huszárok munkássága előtti mémnek mint konkrét fejlesztési javaslatnak - a kritikai meglátásai, a vízparti programok folyásirányú vándorlása stb meg inkább vita és inspiráció forrásai lehetnek. Nem feltétlenül kell ennyire ráfeszülni minden projektre - az építészet ennél azért érdekesebb ügy.

Ennek jegyében javaslom egy másik, hasonló projekt felkutatását a blognak: ha nem tévedek, Taraczky Daninak volt anno egy terve a Duna medrének a kicsempézésére az Erzsébet és Lánchíd között.

@Gyáli úr: Nemtom mi dühíthetett fel. Ha félreérthető lettem volna: én sem örülök neki, hogy Budapesten autópályák választják le a Dunát. Én is azt szeretném, ha a folyó elérhetőbb lenne. De az általam ismert összes "vissza a Dunát a fővárosiaknak" jellegű terv egyszerűen nem vett róla tudomást, hogy itt egy szélsőséges vízjárású, hatalmas folyóról van szó. Vagyis öntetszelgő, nagy kamuk voltak. A folyó és a város közé sajnos elkerülhetetlenül kell egy sok méteres, függőleges partfal vagy egy még nagyobb lépcső. Ha elég nagy teret akarunk a szélső házsor és a víz között, akkor inkább az előbbi. Soha nem lesz olyan, amit a legtöbb fantáziarajz sugall, hogy kies park húzódik a Duna mellett, ahol hasra fekszem és a vízbe lógatom a kezem. Az összes ellenpélda olyan városokból jön, ahol a folyó nagyságrenddel kisebb és gyakran duzzasztással szabályozott. Budapest a szó szoros értelmében akkor kaphatja a vissza a folyóját, ha építenek rá egy duzzasztót a város alá.

@Szemerey Samu: Én is állítottam ki a vízállásjelzőben, egy remek csukagrafikát! 2 képzőművészeti megnyilvánulásomból ez volt az egyik.

@Szemerey Samu: köszi Samu, utánanézünk.

@szily: valóban, itt a kérdés nem pusztán urbanisztikai, hanem kellene ide mérnök (vizes), környezetmérnök, urbanista, építész, civilek. ha vannak is tervek, ezek inkább kioltják egymást, de nem foglalhatók integrált keretbe. a cikkben vázolt terv - ami valójában még csak nem is terv - sokkal inkább azt a víz utáni vágyakozást fogalmazza meg, amely sem az egymásnak feszülő érdekkörök, sem a Duna vízjárási sajátosságai miatt nem teljesíthető.

@szily: Fene tudja, azt hiszem, én is meguntam már, hogy evidenciákról magyarázzak. Igazad van. Konkrétan az dühített fel, hogy a poszt első hozzászólójaként dekonstruáltad az egész blogot. De hát sajnos neked adok igazat, csak közben azt gondolom valahogy, hogy nem elég jó epikureistaként a csónakunkra mutogatni. Egyébként én is jobban szeretek hátradőlve, öblösen röhögni a rakparton búzát aratgató traktorok vízióján, mert nekem is azonnal az jutott eszembe, hogy esetleg marslakók rajzolták random világgenerátorral a képeket, akik nem igazán vágják a földi körülményeket. Közben meg az igény reális, hogy legyen egy folyópartunk, ha már elvileg van egy folyónk.

Szerintem az egész politikai deathmatchet megnyerné, aki helyreállítaná-létrehozná azokat a köztereket, szobrokat, parkokat, amelyekben az emberek élni tudnak (és a Duna ehhez egy jó megszakítás a térben, jó szervező), ugyanis ezek most nincsenek. Ténylegesen magát a "teret" helyreállítani. Sajnos erre nincs esély, és azt hiszem, ezen a ponton már csak a jól ismert, unalamas köröket tudnánk lefutni, úgyhogy ha véletlenül látlak a csónakodban gubbasztani süllőt babusgatva, integetek a kenuból, alásszolgája.