2015. november 19. csütörtök vízpart | 10 komment

Elsüllyedt városok legendái

A 20. század gátépítéseinek köszönhetően egykoron virágzó települések kerültek teljesen víz alá és vitték a mélybe gazdag történelmüket és hagyományaikat is. A világ leggonoszabb városán pedig maga a természet állt bosszút.

Santiago templom, Mexikó

A dél-mexikói Chiapas állam egyik víztározója újra megmutatta, milyen kincset rejt a mélye. A Nezahualcoyotl tározót tápláló Grijalba folyó az idei aszály következtében nem szállított megfelelő mennyiségű vizet, melynek hatására a vízszint mintegy 25 méterrel csökkent. Az apadás következtében 2002 után másodszor váltak láthatóvá Santiago templomának romjai, melyet Friar Bartolome de la Casas szerzetesei építettek még az 1500-as években és a 18. században pusztító pestis miatt bezártak. A templom 61 méter hosszú, 14 méter széles és a harangtornya eléri a 16 métert. A mexikói kormány 1966-ban építette meg a víztározót, ekkor tűnt el a templom és 2002-ig nem is bukkant fel.

 

 

Oroszlánváros, Kína

Kína Csöcsiang tartományában található Qiandao tó nemcsak fekvése miatt különleges, hanem mert egy egész város romjai nyugszanak az alján. A települést a kínai kormány süllyesztette el 1959-ben, amikor vízi erőművet épített a területen. Oroszlánvárost több mint 2000 évvel ezelőtt alapították, nevét az Öt Oroszlán hegységről kapta, melynek tövében a város állt. Hiába az ezer éves történelem, ez sem mentette meg attól, hogy egy gátrendszer-építési projekt keretében a víz alá száműzzék Oroszlánvárost. A kínai kormány persze erre is egyszerű magyarázatot adott: a víz alatti várost is kedvelik annyira a turisták, mintha szárazföldön állna. 1959 után egyébként a város több évtizedre a feledés homályába veszett, a 30-40 méteres mélységben pihenő romokat csak a 2000-es években kezdték el felfedezni maguknak a turisták és a hobbi búvárok.

Curon Venosta, Olaszország

Ma már pusztán egyetlen épület utal Curon Venosta (Graun) ősi településére, ez pedig a Lago di Resia vízéből magányosan, de büszkén kiemelkedő templomtorony. A falu többi része a vízben nyugszik. A második világháború után a helyi tisztviselők a gátépítési munkálatok kereteiben a környéken lévő három tavat egyesítették, ennek esett áldozatául az eredeti falu is. 163 ház és 1300 hektárnyi gyümölcsös végét is jelentette mindez, azonban a 14. században épített harangtorony érintetlen maradt. A helyi legendák szerint bár a templom tornyából egy renoválás során eltávolították a harangokat, még mindig hallani a csilingelést. A települést 1950-ben újjáépítették.

Vilarinho da Furna, Portugália

Portugáliának is megvan a maga Atlantisza: a Vilarinho da Furna csupasz falai jól láthatók alacsony vízszintnél. A gát építését 1967-ben kezdték el a Homen folyó környékén, amely nagy felháborodását váltott ki Vilarinho da Furna lakói között és tiltakozásba kezdtek, eredménytelenül. A portugál ELMŰ mélyen a zsebébe nyúlt, hogy kifizesse a település 300 lakóját otthona elhagyásáért. Az utolsó lakos végül 1971-ben hagyta el a falut, melyet aztán elöntött a víz. Ez azt jelentette, hogy egy 2000 éves település vált a víz martalékává, melyet még a rómaiak alapítottak. A falu lakóinak öröm az ürömben, hogy egy jogi csavar következtében a település még mindig az ő tulajdonukat képezi, a gát viszont a portugál államé. A kopár falak mellett most már csak egy múzeum emlékeztet arra, hogy valaha prosperáló település volt gazdag történelemmel, mezőgazdasághoz ideális éghajlati adottságokkal, egyedülálló közösségi irányítással. A faluban volt egy tanács, amelynek minden családból volt egy tagja (ezt a szokást egyébként a vízigótoktól eredeztetik) és amelyet Juntának neveztek, a falut érintő valamennyi kérdésben ez a testület döntött.

Port Royal, Jamaica

A többi várossal ellentétben nem víztározó, hanem maga a természet pusztította el az egykoron a világ leggonoszabb városának tartott Port Royal-t. Kalózok és prostituáltak városa volt, ahol mindenki nyakló nélkül vedelte a rumot és amiről sokan úgy vélték az elpusztításakor, hogy a város pont azt kapta, amit megérdemelt. Kezdetben spanyol fennhatóság alatt állt, de a 17. század végén az angolok kezébe került és az új világ egyik legnagyobb városa lett, kormányzója pedig az egyik hírhedt kalóz, Henry Morgan lett. Itt cseréltek gazdát a rabszolga kereskedelemből és a kalózok tevékenységeiből befolyt mocskos pénzek. Az első nagy csapást 1692-ben mérte egy földrengés a fertőre: 33 hektárnyi területet és 2000 embert pusztított el. Onnantól kezdve Port Royal-t tekintették a bizonyítéknak arra, hogy az isteni gondviselés előbb-utóbb bosszút áll az aljasságért és erkölcstelenségért. A pusztítás azonban nem volt teljes, a sokk után újraindult a kalózkodás, de ezzel együtt folytatódtak a természeti csapások is: tűzvész, földrengés, hurrikán. 1951-ben aztán a Charlie névre keresztelt hurrikán vitte be a végső ütést, néhány ház maradt meg az eredeti épületekből, a város nagy része a víz alá került.

 

 

Címkék:Santiago Templom Épített környezet Port Royal Oroszlánváros Curon Venosta Vilarinho da Furna Elsüllyedt város

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.