Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Úszó városok a Nílus-völgyében?
Bár Egyiptomnak jelenleg kisebb gondja is nagyobb, mint úszó városok létrehozása a Níluson, vannak, akik kitalálták helyettünk a tutit.
A Nílus a világ leghosszabb, Egyiptomnak pedig az egyetlen folyója, a lakosság túlnyomó része a Nílus-völgyében él (egyébként maximum a sivatag oázisaiban tud). Az ókorban a Nílus-völgy sokszor volt kitéve árvizeknek, ez biztosította az öntözéshez szükséges vizet és a termékeny talajt a növénytermesztéshez. Az 1971-ben átadott Asszuáni-gát megoldotta ugyan az áradások problematikáját, azonban gyökeresen megváltoztatta az ökológiai rendszert, nem éppen kedvező irányba.
Nantes-i építészmérnök hallgatók (Margaux Leycuras, Marion Ottmann és Anne-Hina Mallette) a Jacques Rougerie Alapítvány „Építészet és tengerszint-emelkedés” c. pályázatára egy érdekes javaslattal álltak elő. Arra próbáltak választ találni, hogy a gát megépítésével megtört természetes áradási ciklus okozta problémákat miképp lehetne megoldani. Főként azt, hogy az iszap felhalmozódott a gát mögött, a sós víz eróziót okozott és az alapvető tápanyagokat is kimosta. Salt Lake City helyett frappánsan Silt Lake City-nek, azaz iszapvárosnak nevezték el projektjüket, mely az árvízvédelmet és a moduláris szerkezetű városokat kombinálja.
A Nasszer-tó – az Asszuáni-gát által felduzzasztott Nílus vizét tárolja – különböző részein úszó-városokat képzelnek el. A legcsapadékosabb időszakokban megnyitnák a gátat, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a víz elöntse a területeket (ezek tározóként működnének), majd az áradások után bezárnák a gátat, hogy megtartsák a megfelelő vízszintet. Így újra egyfajta egyensúly alakulna ki, nem lennének hatalmas árvizek, de mégis lenne megfelelő mennyiségű víz és élelem a helyiek számára.
A jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben Egyiptom a legkevésbé sem foglalkozik ezzel a projekttel, nem beszélve arról, hogy a szomszédos országokkal pont a Nílus vízén marakodnak. Mégis érdemes lenne eljátszani a gondolattal, milyen lehetne megint a Nílus mint a (modern) civilizáció bölcsője: hagyományos rizstermesztés 21. századi úszó városokban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.06. 12:13:07
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok