muveszkedunk muveszkedunk, aztan lenyeg meg elveszik a bena atlathatatlan kepek kozott.

Egymást ölik a fekák.

Ide jutunk mi is, illiberális államként!

1. hiba volt a css-ben a képek szélességét auto-ra tenni, így az alul látható rss ikont is széthúzta
2. ez megint egy klikkgenerátor poszt, amíg az arany, gyémánt és a fent említett ásványkincsek üzlet, addig a szegény négerek magasról le vannak tojva a haszonélvezők által

1 megoldás lenne, nem kellene átvenni az aranyat, gyémántot, és ásványkincseket a terroristáktól, de ugye ez a nagy pénzek miatt nem fog menni...

Egy pár - kevésbé művészi - fotó Kinshasáról, abból az időből, amikor még Léopoldville-nek hívták: www.stiopka.com/Leo/photos_leo.html

Kérdés, hogy az elmúlt ötven év történetét nevezhetjük-e progressziónak?

Sajnos a szokott történet: miután a fehérek valahonnan kivonulnak ( egyik legjobb példa Dél-Afrika )és a demokrácia és liberalizmus jegyében hagyják a helyieket önállóan kormányozni, utána a terület ijesztően gyorsan lepusztul, gazdaságilag tönkremegy, a bűnözés pedig hihetetlen mértékben megnő.
Aki ezt átgondolja és levonja a logikus következtetést, azonnal rasszistának minősíttetik.

@orgoványi erdőjáró: Aztán jönnek majd a kínaiak, akik valóban rasszisták és a feketék visszasírják a fehéreket, de már késő lesz.

@orgoványi erdőjáró: Kongót a belgák gyarmatosították. Senki sem volt olyan rohadt gyarmatosító, mint a belgák.
"A Belga Kongó néven ismert terület Belgium közép-afrikai gyarmata volt. A Kongói Szabadállamból alakították ki 1908-ban, amely addig II. Lipót belga király magántulajdona volt. A Szabadállamban elkövetett kegyetlenkedések, gyilkosságok és a lakosság kizsákmányolása miatt a nemzetközi közvélemény arra kényszerítette a belga államot, hogy 1908. november 15-én saját irányítása alá vonja a területet. A gyarmat 1960. június 30-án nyerte el függetlenségét, előbb Kongói Köztársaság, majd később felvette a Kongói Demokratikus Köztársaság nevet. (...) A Kongó-medence feltárását II. Lipót belga király támogatta, aki személyesen bízta meg Henry Morton Stanley amerikai újságírót és Afrika-kutatót a térség feltérképezésével. Az 1885-ös berlini konferencia Lipót magántulajdonába juttatta a térséget, ahol megalakult a Kongói Szabadállam. A gyarmati adminisztráció kiépítése és a terület nyersanyagainak (elsősorban nyersgumi és elefántcsont) kiaknázása rendkívül kegyetlen módszerekkel történt, mindennapos volt a bennszülöttek kínzása, megcsonkítása, a beszolgáltatási kvótát nem teljesítő falvak felgyújtása. A kegyetlenségek, az éhínség és a trópusi járványok következtében több millióan haltak meg (különféle források 3 és 30 millió közé teszik az áldozatok számát).A nemzetközi közvélemény már az 1890-es években értesült a gyarmati közigazgatás kegyetlenkedéseiről, de csak Roger Casement ír diplomata, angol konzul 1903-as jelentése után változott a helyzet. A belga állam végül 1908. november 15-én aláírt szerződésében állami közigazgatás alá vonta a Szabadállamot, amelyet a következő év augusztusában a belga parlament, októberben pedig a király is elismert. (...) A gyarmati közigazgatás kiépítésével a bennszülöttek helyzete fokozatosan javult a II. Lipót uralkodása alatt tapasztalt helyzethez képest. (...) A gyarmat politikai életében teljes mértékben a belga állam akarata dominált. Nem voltak demokratikus intézmények, az államfő továbbra is Lipót király, illetve utódai voltak (bár nem volt közvetlen befolyásuk a gyarmat irányítására). A belga kormányzat döntéseit és a gyarmati közigazgatás napi ügyeit a kinevezett főkormányzó által felügyelt, csak fehérekből álló közigazgatás hajtotta végre. A bennszülött lakosság szinte semmilyen joggal nem rendelkezett, nem választhattak, nem gyülekezhettek, nem hozhattak létre pártokat, és számos megkülönböztető rendelkezést vezettek be ellenük. (...) A gyarmat megalakulása után is folytatódott az emberi munkaerő kizsákmányolása, bár korántsem olyan kirívóan kegyetlen módon, mint Lipót alatt. A második világháború, majd a koreai háború alatt igen nagy kereslet volt a kongói bányákból kitermelt színesfémek iránt, azonban a bányaművelés módszerei igen kevéssé változtak, elsősorban a biztonság terén. Több tízezer bányamunkás vesztette életét annak következtében, hogy a bányák termelését 1940-1945 között duplájára növelték, lényegében mindenféle beruházás vagy fejlesztés nélkül. 1952-ben Léon Pétillon főkormányzó levélben fordult a gyarmatügyi miniszterhez, mivel véleménye szerint Belgium hamarosan elvesztheti egyetlen, jól jövedelmező gyarmatát, amennyiben a helyzet nem változik. Pétillon azt szerette volna elérni, hogy javítsák a bennszülött lakosság helyzetét és jogait, akár választójogot is adott volna nekik. A belga kormány ellenezte a javaslatot, amely véleménye szerint destabilizálta volna a régiót. A belga parlament egyes tagjai felvetették, hogy a gyarmatot egyesítsék a belga királysággal, és így minden kongói lakos belga állampolgár lett volna, de ez a javaslat sem hozott eredmény. A belga kormány nem volt képes semmilyen nagy változást végrehajtani, mert nem rendelkezett hosszú távú tervekkel a gyarmat jövőjét illetően. (...) a nagyhatalmak is egyre erősebben követelték, hogy adja meg az önállóságot Kongónak. A belga kormány a belső és külső nyomást kezdetben nem vette figyelembe. (...) A tervet Belgiumban vita és értetlenség fogadta: a kormánynak nem tetszett, mivel a terv végeredményeként fel kellett volna adni a gyarmatot (...) Joseph Kasavubu-t választották meg a parlament elnökének, Lumumba lett a miniszterelnök. (...) A két vezető rivalizálása miatt kialakuló zűrzavaros helyzetet az újonnan alakult kongói hadsereg (Armée Nationale Congolaise) vezérkari főnöke, Joseph Mobutu használta ki, aki a nyugati hatalmak és Belgium pénzügyi támogatásával államcsínyt hajtott végre. (...) 1961. január 17-én belga ejtőernyősök és katangai katonák elrabolták majd kivégezték Lumumbát."
hu.wikipedia.org/wiki/Belga_Kong%C3%B3
"Lumumba volt a demokrácia" www.youtube.com/watch?v=V9aG2VD9mU0

"A második kötet, a Tintin Kongóban a mai napig elkeseredett viták kereszttüzében van. A kritikák két fontos területet emelnek ki, a kongóiak a gyarmattartó szemszögéből történő ábrázolását, illetve az állatkínzással felérő vadászjeleneteket. A történet az egykori Belga Kongó területén játszódik, amely Belgium gyarmataként totális fehér elnyomás alatt élt. A belgák a bennszülöttekre vademberként tekintettek, megfosztották a gyülekezési és szavazati jogoktól őket. A képregény a korabeli látásmódot ábrázolja, Tintin az okos fehér emberként jelenik meg a buta feketék között. Ezért többször is bíróság elé került a képregény rasszizmus vádjával, azonban minden alkalommal tisztázták a vádak alól, ennek ellenére Nagy Britanniában az egyik áruházlánc a gyermekek részére nem árusítja. Az állatkínzás vádját Hergé is jogosnak érezte, ezért módosította is a történetet, kitörölve egy vadászjelenetet. Az inkriminált jelenetben Tintin hiába lő többször is egy rinocéroszra, az állat vastag bőréről lepattannak a golyók, ezért egy fáról lelógva lyukat fúr az állat hátába és dinamittal felrobbantja." hu.wikipedia.org/wiki/Tintin_kalandjai

Szeretnék visszanézni 3- 500 év múlva. Kongó Belga? Megérdemelnék.

Ölik egymást, és azt kell mondjam, hogy leszarom! Megkapták a "szabadságot" az önirányítást--ezt hozták, hozzák ki belőle, erre van igényük, vagy képességük. Nem a mi dolgunk!

@annamanna: hu.wikipedia.org/wiki/Kong%C3%B3i_Demokratikus_K%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g#T.C3.B6rt.C3.A9nelem

Csak hogy az önálló és független Kongó sikertörténetét is lehessen olvasni, bár e dicső történelem heroikus részleteiről (pl. a Szimba-felkelés) szerényen hallgat a magyar Wikipédia.

@¿Qué tapas hay?: mutatok egy valódi fehér sikertörténetet a fekete (és önálló) Kongóban: www.origo.hu/nagyvilag/20140225-richard-testver-szemorvos-szerzetes-misszioja-a-kongoi-demokratikus-koztarsasagban.html - így is hozzá lehet állni a feketékhez, meg úgy is, ahogy azt a belgák tették. "Az ország lakosságának létszáma ebben az időszakban 15 millióval csökkent. (Tehát évente egymillió fővel)" - hogy a gyarmatosítás után káosz lett, azon nem csodálkozom.
Ez pont olyan, mint az az afrikai szokás, hogy nők nyakába fémkarikákat tesznek, annyit, hogy amiatt a csigolyák elválnak egymástól, és a nyakat gyakorlatilag már a fémkarikák tartják, nem a gerincoszlop.
Ha egy nőt meg akarnak büntetni, egyszerűen levágják a nyakáról a fémkarikákat és kész. A nyaka, aminek egyébként semmilyen nehézséget nem okozna a fej tartása, a fémkarikák miatt képtelenné válik erre, és a nő meghal.
Ezt csinálja a gyarmatosítás is. Mire levágják a mesterséges láncokat, az eredeti, természetes önállóság már eltűnik, és a rabként tartott ember nem képes visszaszokni a szabadságba, mert csak a rabságot ismeri.
A Biblia nem véletlenül írja azt, hogy az Egyiptomból kiszabadult rabszolga népség mind egy szálig meghalt a pusztában; negyven évig dekkoltak a pusztában, amíg csak egy új nemzedék ki nem termelődött, mert akik rabnak születtek, azok agyilag már nem voltak képesek átállni a szabadságra.
Mi más lett volna Kongóban a gyarmatosítás után, mint káosz? Az eredeti rend már tönkrement.
Mondjuk, legyen példa Magyarország - itt a két világháború között még a népesség legnagyobb része falusi paraszt volt és földet művelt. A földeket elvették, az embereket behajtották a panelba, és amikor évtizedekkel később egy másik nemzedék visszaigényelhette volna az elődei földjét, a legtöbben elpotyázták a kárpótlási jegyeket, mert a földet már nem tudták volna megművelni. Ha nem jön közbe a kommunizmus, a későbbi nemzedék is tudja azt, amit az elődei tudtak; de mivel az közbejött, így már nem lehet visszatérni oda, ahol abbahagyták a paraszti életet. Az végleg elveszett és kész. Újratanulni borzasztó keserves lenne. Az 1920-as években sok helyen a nők még maguk művelték meg a lenföldeket (ez a nők dolga volt, pl. a Mátrában), maguk szőtték a vásznat, tehát gyakorlatilag szinte teljesen önfenntartók voltak, a parasztoknak fémeszközökön kívül nem sok pénzen vett dologra volt szükségük. 90 évvel később én például már már el sem tudom képzelni, hogy bármit is magamnak termeljek meg (és szinte mindenki hasonló helyzetben van). Ha most hirtelen vége lenne a globális kereskedelem korának, és vissza kéne állni az önfenntartásra, ebből a nemzedékből szinte senki se maradna életben, mert képtelenek lennénk rá, hogy visszaszokjunk abba, ami pár évtizeddel ezelőtt még természetes volt.

@annamanna: A van Bilsen-terv ismerős? Csakhogy a kongóiak nem akartak 1990-ig várni a függetlenséggel, amíg megfelelő helyi káderállományt sikerül kinevelni ahhoz, hogy komolyabb zűr nélkül, fokozatosan válhasson függetlenné az ország.

@¿Qué tapas hay?: nem ismerős, de ez pont úgy hangzik, mintha Jehovának az lett volna a stratégiája, hogy Egyiptomban kinevel egy káderállományt, aztán azonnal átzsuppolja a jónépet Kánaánba. Hát nem pont így történt. Itt viszont, nálunk pontosan így, ugye. Először kineveltek egy megfelelő káderállományt, aztán 1990-ben ránkszakadt a "szabadság". De akkora, hogy mindjárt sírok. Nem is tudom, hogy köszönjem meg azoknak, akik gondoskodtak arról, hogy először is ki legyen nevelve egy megfelelő káderállomány, nehogy csak úgy, hülye porbafingó senkikre ránk szakadjon a szabadság. Köszönöm, köszönöm, köszönöm az előnevelt kádereket. Nélkülük már nem is tudom, hol lennénk. Levegőt se bírnánk venni az előnevelt káderek nélkül. Ők a mi jó atyáink, akik gondoskodnak az életben maradásunkról, mindent jobban tudnak, mint mi. Mert őket előnevelték.