Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Tovább száguld a világ legboldogabb országa
Két éve írtunk utoljára Costa Rica-ról, amely akkoriban a foci világbajnokságon alázta éppen nagy múltú ellenfeleit, és amelynek polgárai egy felmérés szerint úgy tartják, ők a legboldogabbak a világon. Ebben a nagy boldogságban odáig jutottak, hogy mára az ország villamosenergia szükségletének teljes egészét megújuló forrásokból tudják fedezni.
Ilyen környezetben nem nehéz boldognak lenni
Semmi fosszilis, csak víz-, geotermikus-, szél- és napenergia
Mászkál az ember az országban és országok között, forgatja a fejét és elgondolkodik azon, miért nincs ott napelem panel, ahol minden ezért kiált, aztán legyint egyet, hogy biztos se környezettudatosság, se támogató energiapolitika, vagy ha igen, akkor az csak a szokásos káeurópai módon.
Ezért is hőköl hátra akkor, amikor azt látja, hogy a 4,5 millió lakossal bíró Costa Rica szigorúan értelmezi, hogy természeti kincsein kívül másuk sincs, és abból megpróbálja kihozni a maximumot. A 2000-es évektől kezdve a kormányuk egyre hangzatosabb kijelentéseket tett, például hogy 20 éven belül Costa Rica az első szén-dioxid semleges ország szeretne lenni.
Pedig nem gombnyomásra ment az egész
A szót pedig tett követte, még akkor is, ha nem is minden szempontból paradicsomiak az állapotok, és azóta is fokozatosan emelik a tétet. 2015-ben 99% volt a megújuló energiaforrások aránya a villamos energiát illetően és ezt a tendenciát 2016-ban is tartják.
De mije van vagy éppen nincs ennek az országnak?
Ami van:
- Napsütés => A napos órák száma havi szinten akár 300 is lehet
- Eső => Az éves átlag eléri a 2500 mm-t
- Vulkánok => 6 működő és tucatnyi nem működő
- Kormányzati szándék => Ígérgetés helyett követendő példát próbálnak mutatni
Ami nincs:
- Ásványkincs kitermelés => Lenne mit kitermelni, de egyelőre gazdaságtalan
- Hadsereg => A dollármilliókat másra lehet költeni
- Energiaigényes ágazatok => Helyette a turizmus és a mezőgazdaság megy
- Energiaigényes háztartások => Kevesebb energiaigény, mint az iparosodottabb régiókban
A 100-as klub (az elektromos áram 100%-át megújuló erőforrásokból nyerik): pl. Costa Rica, Lesotho, Izland
Aztán jön a következő kérdés, mielőtt mi magunk is beállnánk a vállveregetők hosszú sorába, mert még laikusként is felmerül: hogyan lehet létrehozni ezt a tündérmese szerű állapotot?
Adott egy fele akkora lakosságszámú ország, mint Magyarország – viszonylag stabil gazdasági háttérrel (évi 4%-os növekedés, nagyarányú külföldi tőkebefektetés), képzett munkaerővel, sok ásványkinccsel (főleg kőolaj, bauxit, vasérc, kén, de most csak arany-és ezüstkitermelés folyik), erős mezőgazdasággal (kávé, banán, kakaó, cukornád, ananász) és part menti halászattal, csekélyebb iparral (mezőgazdasági termékek feldolgozása, elektronikus és orvosi eszközök előállítása), kiapadhatatlan természeti kincsekkel és virágzó turizmussal.
És akkor itt van az érem másik oldala – gyenge infrastrukturális háttér (rossz állapotú utak, hiányos projekt menedzsment), magas energiaköltségek, alacsony befektetői védelem, szerződéses bizonytalanság (éppen melyik szervezet vagy hatóság a felelős), emelkedő pénzügyi hiány, növekvő eladósodottság, 20-25%-os szegénységi ráta, szétmálló szociális háló és 300-500 ezer nicaraguai bevándorló (képzetlen munkaerő, sok szociális juttatás).
Az akarat azonban mindig megvolt, hogy ne csak természetében váljon zölddé az ország. Még 1997-ben indította el a kormányuk azt a programot, amelynek keretében a földtulajdonosoknak bizonyos összeget fizettek, ha fákat ültetnek, hogy a fák meg tudják kötni a szén-dioxidot és védjék a víztározókat. Ugyanígy áldoztak/áldoznak pénzt arra, hogy védelmezzék az állatállományt és a festői természeti környezetet. A forrást a benzin megadóztatásából és különböző hitelekből teremtették elő, és ma már kb. 8000 földtulajdonosnak fizetnek, éves szinten mintegy 15 millió dollárt.
Rengeteg a faültetési program, 1700 Ft donációért már mi is hozzájárulhatunk egy-egy fa ültetéséhez
10 évvel később, amikor megkezdődtek a tárgyalások a széndioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló Kiotói Egyezmény vállalásairól, a kormány azt nyilatkozta, 2030-ra – a világon elsőként – nullára akarja csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Ezt 2009-ben előrébb hozták, és azt mondták, meglesz 2021-re. Ehhez leépítik a fosszilis erőműveket, támogatják a bioüzemanyagokat, a hibrid autókat és a zöld energiaforrásokat, tovább növelik a faültetések arányát és bevezetik a „C-semleges” védjegyet, amely igazolja, hogy a turizmus és más ágazatok képesek csökkenteni a szén-dioxid kibocsátás mértékét. A szennyezést és annak megváltását pénzben is kifejezték, egy tonna ára 10 dollár az ún. karbon piacon. Ennek az a lényege, hogy a vállalatok, sőt magánszemélyek is ellentételezhetik (önkéntes alapon) a károsanyag-kibocsátásukat. Az összegyűlt pénzt pedig erdősítésre és a természetvédelmi területek megóvására fordítják.
A zöld energiaforrásokat az elektromos áram termelés területén teljesen meg tudták valósítani. A döntő hányad a vízerőművekből jön (68%), ezt követi a geotermikus energia (15%), a többi pedig biomassza, szél- és napenergia formájában kerül bele a rendszerbe. Ehhez azonban az elmúlt években némi „szerencse” is kellett. A nagy mennyiségű esők miatt megteltek a víztározók, így az erőművek a szokásosnál is többet tudtak termelni. Azonban az ország így is ki van szolgáltatva a klímaváltozás hatásainak, hiszen a szárazság okozta vízhiány azonnal felboríthatja papírformát. Éppen ezért a geotermikus energia irányába próbálnak elmozdulni, amire megvan minden esélyük, hiszen tele vannak működő vulkánokkal, továbbá 3 újabb erőművet építenek, javarészt külső támogatással az elkövetkezendő 10 évben. Emellett azt se felejtsük el, hogy az ország nem nagy lakosságszámú és a háztartások áramigénye sem túl magas, illetve a mezőgazdaság/ipar se emészt fel annyi villamos energiát.
Ahhoz azonban, hogy a kitűzött 2021-es célt el tudják érni, nagyon sokat kell még tenni, többen meg is kérdőjelezik, sőt, egyenesen szkeptikusan állnak ahhoz, hogy fog-e sikerülni. És hogy mi a gond? Hát persze, hogy a fosszilis energiaforrásoktól való nagyon erős függés. Mert ugyan az áramtermeléshez nem használnak olajat, de a közlekedés és szállítmányozás még mindig ezzel megy, az ország napi olajszükséglete 50 ezer hordó. A Környezetvédelmi Minisztérium számai szerint a benzinnel működő autók, buszok, vonatok felelősek a szén-dioxid kibocsátás mintegy 70%-ért, mindeközben mindössze 2700 elektromos/hibrid autó van az egész országban (a teljes gépkocsi állomány 1%-át sem teszi ki). A kormány ezért elektromos vonathálózat kiépítésére tett ígéretet és anyagilag is támogatná az elektromos autók használatát.
Összességében tehát nagyon hosszú út áll még a dél-amerikaiak előtt, és nemcsak az elkövetkezendő 5 évről beszélünk, főleg, hogy évtizedek óta azon dolgoznak, hogy ne a természetet rombolják, hanem annak kincseit felhasználva tiszta energiával működtessék az országot. És ha egy ilyen kicsiny országnak ez ilyen hatalmas vállalásokkal, sokszor leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal és jelentős befektetésekkel jár, akkor elég nehéz belátni, hogy miért olyan nehéz ez a nagyobb, iparosodottabb országok számára (hatalom, lobbi, pénz, á, dehogy).
Costa Rica példája azt mutatja, hogy nagyon is érdemes elindulni ebbe az irányba, főleg ahol az adottságok ennyire egyértelműek. Azt is mutatja, hogy megfelelő mentalitással, erős közösségformáló politika révén igenis lehet eredményeket elérni, meg még azt is, milyen lehet az, amikor egy kormány valóban komolyan veszi magát és főleg az országát.
Az azonban eléggé valószínű, hogy Európa keleti felén a nagy zöld boom-nak már nem a mi harmincas generációnk lesz a haszonélvezője.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok