Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Egy ország, amit elsüllyeszt a klímaváltozás?
A mindössze 100 ezer lakosú Kiribati az Egyenlítő mentén helyezkedik el, félúton az amerikai és ausztrál kontinens között. A 33 korallszigetből álló ország a világ legszegényebbjei közé tartozik, gazdasági helyzetét a természeti erők is befolyásolják, több ezer km távolságban csak óceán található. És ha lehet hinni a tudósoknak, az évszázad végére teljesen elsüllyedhet a szigetország, méghozzá a klímaváltozásnak köszönhetően.
Az ország vezetése már évekkel ezelőtt megkongatta a vészharangokat
Kiribati alig 2-3 méterrel fekszik a tengerszint felett, ebből az évszázad végére 1 méter el is tűnhet. Főleg, hogy friss kutatások szerint az óceánok 15-ször gyorsabban nyelik el a hőt, mint az elmúlt 10 ezer évben bármikor. De mielőtt a korallszigetek eltűnnek, eltűnik a tiszta ivóvíz is: a főváros vize annyira szennyezett, hogy a kormány szerint a város 20 éven belül lakhatatlanná válik, pedig Tarawa népsűrűsége most is 5-ször nagyobb, mint Bangladesé.
Lesz vajon olyan menekült státusz, hogy globális felmelegedés elől menekülő?
De mit tehet ilyenkor egy ország vezetése? Elköltözteti a népet? Igen! Kiribati első embere már 2009-ben kilátásba helyezte, hogy a Fidzsi-szigeteken vásárolnak egy nagyobb földterületet vagy egy mesterséges szigetet építenek 2 milliárd dollárból, nemzetközi segítséggel, és ide menekítik át a teljes lakosságot. Anote Tong ezt üzente a kétkedőknek: ha bárki is azt gondolná, hogy a klímaváltozás valami homályos, a távoli jövőt érintő és csak a kutatók által kitalált fogalom, akkor utazzanak el a szigetcsoportra és saját „lábukon” tapasztalhatják meg, hogy ez egy igenis létező és veszélyes folyamat.
A világ egyik legkiszolgáltatottabb népe
2014 nyarán végül is nyélbe ütötték az üzletet: 20 km2 földterületet vásárolt meg az ország a Fidzsi-szigetek egyikén, Vanua Levun (2000 km-re Kiribatitól), méghozzá az anglikán egyháztól, 8,77 millió dollárért. Az, hogy mi lesz a föld sorsa, még az államfő sem tudja pontosan, lehet, hogy eleinte csak mezőgazdasági célokra használják majd (halászat, zöldség-és gyümölcstermesztés, állattartás). Tong nem mindenáron szeretné ezt a költözés-műveletet, hiszen a hazát, házat elhagyni mindig nehéz bármilyen generáció számára, éppen ezért több éves programot dolgoztak ki a Világbankkal, az ENSZ Fejlesztési Programjával, a japán és ausztrál kormánnyal közösen. Jelenleg a program harmadik fázisa zajlik, a legfontosabb célok között pedig a figyelemfelhívás mellett a vízkészletek védelme és az árvízvédelem áll. 2014 augusztusában ezt tetézve megalkották a klímaváltozásra és természeti katasztrófák elleni védelemre vonatkozó tervet, amelybe bevonják az összes kormányzati szervet, civil szervezetet, a vállalkozói szférát és a hitélet szereplőit is.
Nincs más esélyük, mint bízni abban, hogy ezek a projektek (a teljes honlap itt) sikeresek lesznek, hiszen az itt élők alapvetően – a szegénység és kiszolgáltatottság ellenére – boldogak és kedvesek, a táj pedig – a szemét és a roskadozó házak ellenére – magával ragadó. Csak vigyázni kell, hogy a víz ne legyen az.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok