Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Mégsem lesz Manhattan Kínában?
Kínáról köztudott, hogy a koppintás világbajnokai, nemcsak autókat tudnak kiválóan másolni, de van már saját Hallstattjuk, Velencéjük és Eiffel-tornyuk is. A Wall Street felhőkarcolóiba azonban egyelőre beletört a bicskájuk. A projekt tragikomikus és rámutat arra, mekkora probléma Kínában az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodása.
Manhattan New Yorkban
Manhattan Kínában
Manhattan lemásolása nem megy olyan könnyen, mint ahogy a kínaiak eltervezték, pedig voltak itt világmegváltó elképzelések: egy olyan pénzügyi központ létrehozása, amely a fenntarthatóság jegyében elektromos autókkal lesz tele, nap- és szélenergiára alapozza meg az infrastrukturális rendszereit, az APEC (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) pedig egyenesen a fenntartható fejlődés ázsiai csodájának képzelte a kínai fejlesztést és motorként tekintett rá. Ez lenne a világ legnagyobb pénzügyi központja, egy újabb pont, amiben Kína lekörözi az USA-t.
A nagy álmokhoz nagy pénz is társult: 50 milliárd dollárt áldoztak volna arra, hogy a fejlesztés keretein belül többek között a Rockefeller Központot is lemásolják (ezt amúgy többé-kevésbé be is fejezték), Hudson folyó is van hozzá természetesen, de a gazdasági válság keresztülhúzta az impozáns terveket. Az építkezéseket 2008-ban kezdték, de 2010-ben leállították, az önkormányzat pedig nyakig ül az adósságban.
A kínai Wall Streetet Tiencsin városában húzták volna fel, amely az elmúlt években sokat tett azért, hogy a világ egyik vízi paradicsoma legyen és megvannak az adottságai is: hosszú partvonala van, kikötője a világ legnagyobb mesterséges kikötője, itt található Ázsia egyetlen mesterséges strandja és kínai viszonylatban az egyik legfontosabb vízi útvonal Peking felé. Tiencsin egyértelműen a kínai gazdasági boom egyik haszonélvezője és kárvallottja, már ami az adósságát illeti.
Az adósságspirálba többek között hiúságból hajszolta bele magát Tiencsin, egyszerűen nem tudtak beletörődni abba, hogy Sanghaj Kína fő kereskedelmi motorja és nem ők, ezt a helyzetet úgy próbálták maguk javára fordítani, hogy felelőtlen építkezésekbe hajszolták a várost a kié nagyobb politika jegyében.
A baj forrása az is, hogy az önkormányzatok nem vehetnek fel banki hitelt, így jönnek a speciális befektetési vállalkozások.
Az eladósodás általában igaz Kína önkormányzataira. A helyi hatóságok annak érdekében, hogy a költséges infrastrukturális és ingatlanfejlesztési projekteket támogassák, gazdasági szervezeteken keresztül veszik ki a pénzt (LGFV - Local Government Financing Vehicle). Az LGFV valójában állami tulajdonú vállalat, mely pénzt helyez ki a helyi önkormányzatnak. A gyakorlatban ez úgy működik, hogy a befektetési vállalkozások olcsó kölcsönöket vesznek fel állami bankoktól a nagy presztízsű projektek megvalósítására, mint látható, teljesen átgondolatlanul és felelőtlenül. A közvetítő vállalkozásokra azért volt szükség, mert Kínában tilos az önkormányzatoknak hitelt felvenni a bankoktól, és kötvényeket se bocsáthatnak ki.
A Yujiapu Pénzügyi Központ névre keresztelt városrészt 2019-re ígérik, 15 millió négyzetméternyi irodával, és úgy reklámozták, hogy nagyobb lesz, mint Manhattan pénzügyi negyede, sőt egyenesen a világ legnagyobbja lesz. Ez a nagyzolás azonban most inkább nevetséges, mint reális, igazi szellemváros a félbehagyott épületeivel, olyan, mintha egy filmforgatásra építették volna. Ráadásul úgy tűnik, nemcsak pénzügyi gondok akadtak. A fejlesztési terület ártérben van, de ezt nem nagyon vették figyelembe a tervek elkészítésekor: aki egy kiadós esőzés után arra sétál (csapadékból van bőven), leginkább felhajtott nadrággal és mezítláb teszi.
Nem ez az egyetlen befejezetlen projekt az országban, hiába próbálná a kormány évek óta egyre inkább a szociális lakások építése felé tolni az önkormányzatokat. Peking azonban éppen eléggé részese annak, hogy a szellemvárosként végződő projektek egyáltalán elindulhattak. Az önkormányzatok rá vannak kényszerítve arra, hogy finanszírozzák saját magukat, miközben a befolyó adók nagy részét át kell adniuk a központi kormányzatnak. A masszív építkezésekre pedig gyakran pont a Központ kötelezte őket, miközben támogatást nem adtak hozzá. A kínaiak most legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy idővel ugyanaz történik, mint Sanghajban: a 90-es évek elején Pudong övezet felépült, egy ideig üresen állt, majd beindult az élet. A gazdasági helyzet azonban most nagyon más: egyrészt akkor két számjegyű volt a gazdasági növekedés, ami mostanra lelassult, másfelől a gazdaságot a beruházás irányított növekedés felől egyre inkább a a fogyasztás alapú növekedés irányba próbálják eltolni. Mindenesetre ha Wall Street nem is lesz Yujiapu-ból, arra mindenképpen alkalmas lesz, hogy a kínaiak is leforgassák a Wall Street farkasát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok