Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Mi lesz az Amazonas vad indiánjaival?
Az Amazonas mélyén számos olyan törzs él, amely halászó-vadászó életmódjával kimaradt a civilizációból és a globalizációból, azonban minden szándéka ellenére egyre többször kerül kapcsolatba azok következményeivel. A közösségek fennmaradása sose volt ennyire veszélyben.
Lunaé Parracho légifotója a brazil Acre államban
Tele van az Amazonas ismeretlen közösségekkel
2014-ben Lunaé Parracho brazil fotós készített egy fotót a Reutersnek Brazíliában, amelyen lándzsákkal és nyilakkal felfegyverkezett, rémült tekintetű emberek láthatók. A repülőgépről készített fénykép felszínre hozta a vitákat, amelyben az illetékesek egymásra mutogatnak, miközben az elzártságban és üldözöttségben élő törzsek némelyike a kihalás szélére került.
A világtól elzártan élő, szinte teljesen ismeretlen törzsek vagy semmilyen vagy nagyon korlátozott kapcsolatot ápoltak a civilizált világgal, de ez manapság egyre kevésbé mondható el. Ők már nincsenek olyan kiváltságos helyzetben, mint az Észak-Sentinel szigeten élő társaik, akiket aztán a világon senki nem háborgat, vagy ha mégis, akkor lenyilazzák őket.
Egy, a brazil kormány által finanszírozott és őslakosokat védő alapítvány (FUNAI) 27 törzs jelenlétét erősítette meg, ezáltal Brazília ad otthont a legtöbb ismeretlen bennszülött csoportnak. (Vannak, akik szerint ez a szám közel 100.) Brazília után Peru következik, 15 közösséggel.
2008-ban, szintén az Envira folyó közelében lefotózott indiánok
Üldözők és üldözöttek
A Reuters fotósának az Envira folyó felső régiójában sikerült lencsevégre kapnia a „vad indiánokat” (Bravo indiánoknak is hívják őket), amelyet a FUNAI egyenesen bűncselekménynek nevezett. Az alapítvány egyik legfontosabb feladata ugyanis az elszigetelten élő közösségek védelme, bármilyen őket érintő tevékenység engedélyköteles, a repüléshez pedig senki nem kért tőlük engedélyt.
A repülést egy, a katolikus egyházhoz köthető szervezet, a CIMI szervezte az Ashaninka törzsi vezetők kérésére, akik arra panaszkodtak, hogy az ismeretlen törzsek folyamatosan támadják őket. Az Ashaninka és Kulina falvak vezetői elmondták, hogy a támadások akkor sokasodtak meg, amikor a FUNAI visszavonta a terepen dolgozó embereit a területről, akiket kábítószer kereskedők tartottak rettegésben és ezért mentek el. Akkor állandósultak a vad indián törzsek betörései, viszik a ruhákat, a fejszéket, bozótvágó késeket, illetve nőket és gyerekeket is. Az Ashaninka vezetői a visszaütés helyett a brazil kormánytól várnák a segítséget.
Txate, az Ashaninka indiánok vezetője megérti és sajnálja a vad indiánokat, mert ugyanolyan áldozatok, mint ők
A FUNAI személyes jelenlét helyett egy ideje tehát repülőgépről végzi a terep megfigyelését, de sokan vádolják azzal, hogy a kormány egy újabb szerve, amely semmit nem csinál. Régen legalább baltákat és edényeket dobtak le az erdőbe, hogy ne más közösségeket támadjanak a használati tárgyakért. Az ilyen típusú légi akciókat azonban 2009-ben leállították. A brazil sajtó is többször cikkezett arról, hogy a kábítószer kereskedők és az illegális favágók nemcsak a FUNAI képviselőt, hanem a korábban Peruban élő civilizálatlan törzseket is elűzték a területükről, akik a határ túloldalán, Brazíliában kötöttek ki, ahol erőszakos akciókat hajtanak végre az ott élő őshonos településeken és mindenkit megtámadnak, aki a közelükbe megy.
Fairtás és olaj
Brazília Perut vádolta azért, mert a gyenge határvédelem miatt a törzsek átjutottak Brazíliába és ott támadják a védtelen közösségeket. Másfelől a brazil hatóságok aggasztónak találták, hogy Peruban az ország amazonasi esőerdeinek nagy részét már 2007-ben felosztották az olajcégek között, melynek következménye, hogy az elzárt törzsek elvesztették élőhelyüket. Ezek valóban okok, de nem kizárólagos okok. Ugyanekkora felelőssége van Brazíliának és az olajnak. A brazil Acre tartomány például a Petrobas céggel 2014-ben úgy épített utat az esőerdőn keresztül, hogy arról semmiféle hatástanulmány nem készült, de még a FUNAI-t sem értesítették az építkezésről. Az esőerdők irtása a környezetvédelmi rizikón kívül melegágya a telekspekulációnak és súlyosan veszélyezteti a bennszülött lakosságot is. Akiket legalább ekkora terrorban tartanak az illegális fakitermelők, akik a kegyetlen módszerektől sem riadnak vissza és hozzák magukkal a betegségeiket is. A Kawahiva törzsnek a gyilkosságok, illetve betegségek következtében például alig maradt túlélő tagja, a FUNAI attól fél, hogy hamarosan senki nem marad belőlük.
Megőrzés vagy pusztítás?
Ez az örök dilemma és legtöbbször a pénz nyer. Az elmúlt évtizedekben több száz ember esett áldozatául vagy éppen él örök rettegésben azok miatt, akik profitálnak az esőerdők kivágásából. Ebben a régióban a buldózerek és a fegyverek az urak, a kormányhivatalnokok meg vagy velejükig korruptak vagy eszköztelenek, esetleg mindkettő egyszerre. A 90-es években évente Belgium nagyságú területeket (30 528 km²) vágtak ki, ez az elmúlt évtizedben ez az arány 70%-kal csökkent (2005-ben 19,500 km2, 2013-ban 5,800 km2). Az irtás az útépítéssel kezdődött, ráadásul ezek nagy részét illegálisan építették. Miután a fákat kivágták és kitermelték, az utakat telekspekulánsok, farmerek, bűnbandák és illegális fakitermelők használták. Utóbbival szemben a kormány úgy próbált védekezni, hogy az esőerdő egyre nagyobb részét nyilvánították természetvédelmi övezetté, de ez nem jelent garanciát semmire, az illegális fakitermelés ha nem is akkora mértékben, mint korábban, de folytatódik. Az erőforrások és ásványkincsek kitermelése mellett a szójaültetvények telepítése miatt zajló erdőirtás jelentik jelenleg a legnagyobb veszélyt.
A törzsekre a figyelmet felhívó brazil fotós azt nyilatkozta, hogy az elszigeteltségben élő törzsek létezésének rá kellene ébresztenie végre a civilizált világot, hogy mi az, ami igazán fontos, és feltenni végre a kérdést, hogy vajon meddig vagyunk hajlandó elmenni a pénz nevében és és mikor fordul fel a gyomrunk a pusztításoktól.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok