Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
A sziget, ahol a nők halásztak, a férfiak gyermeket neveltek
Nem csalás, nem ámítás, a haenyeok nagyon is valóságosak; a Csedzsu-szigeten élő közösség tagjai bőven 60-70 év környékén járó nők, akik nem akármilyen halászok/búvárok: oxigénpalack nélkül merülnek 20 méteres mélységbe, hogy ott gyűjtsék össze a korai konyha finom alapanyagait. Nem teljesen önszántukból alakult ez így.
A nevük jelentése "tengeri nő"
Több helyen is úgy lehet olvasni róluk, mint a világ utolsó életben maradt sellői és ezzel egyáltalán nem lőnek mellé. Ezek a nők generációk óta őrzik hagyományt, a merülést (muljil) már 10-11 éves korban elkezdték, a mostanra megmaradt közösség kétharmada nyugdíjas korú.
De hogyan alakult ki ez a létforma és hogyan rendeződtek így át a klasszikus szerepek? A 19. században még a férfiak űzték ezt a foglalkozást, de mint sokszor, most is a pénz szólt közbe. Sok adót kellett ugyanis fizetniük a búvárkodás miatt, míg a nőknek nem volt adófizetési kötelezettsége. Lassanként ők vették át a vezető szerepet, lettek a családfenntartók, a férfiak meg otthon maradtak a gyerekekkel, intézték a bevásárlást, vitték a háztartást. Itt van tehát az a pont, amikor elfelejthetjük, hogy ez az egész szerepcserés játék mindössze a 21. század "vívmánya", ez bizony egyáltalán nem új keletű társadalmi jelenség, még ha itt nem is volt igazán választási lehetőség.
A haenyeok átalakították a nőkről alkotott képet a patriarchális beállítottságú Koreában
Ha jobban belegondolunk, azért ez nem az az igazi álommeló, még ha imádjuk is a tengert. Az asszonyok általában napi 6-7 órát merülnek, egy-egy merülés alkalmával akár 2 percig is bírják levegő nélkül. A derekukra egy kis ólomsúlyt raknak, hogy még fürgébbek legyenek a vízben és egy hegyes bot segítségével gyűjtik be a zsákmányt (rák, polip, kagyló, tintahal, csiga, hínár), hálóba rakják és a merülés környékére kirakott bóják aljára helyezik. És ha ez nem lett volna elég, ott van még a házimunka maradék része, és némi mezőgazdasági munka is, kiegészítésként.
Életképek
Bár a haenyeo nők száma vészesen fogy az elmúlt évtizedekhez képest (a 60-es években még 30 ezren voltak, ma már alig 5 ezren) és a fiatal generáció sem ezt a szakmát választja, hanem inkább elmegy a szárazföldre, mégis megnőtt az érdeklődés a búvárkodás iránt. Történt ugyanis, hogy a sziget északnyugati részén (Hallim) nyitottak egy búváriskolát, ami bemutatja és továbbviszi ezt a tradíciót.
Az iskola 2007-ben indult el a Csedzsu kormányzat anyagi támogatásával és egy 16 hetes program keretében (májustól augusztusig, minden szombaton) okítanak mintegy 50 érdeklődőt, akik megtanulhatják, hogyan kell búvárkodni, halat fogni és megismerhetik a haenyeok történetét is. Az öregek tanácsa választja ki a sok száz jelentkezőből azokat, akik részt vehetnek a tanfolyamon, nem és életkor nem számít, csak a megfelelő egészségi állapot, az oktatók pedig maguk a helyi búvárnők, fizetséget nem fogadnak el.
Fellendülőben?
Közvetlen haszna ugyan nincs az iskolának (nincs bevétel és az itt oktatott 285 főből mindössze 5 lett tényleg búvár), de abban bíznak a helyiek, hogy a falu látogatottsága nő és ezáltal a haenyeo örökség is tovább él. Ezt segíti a Haenyeo Múzeum is, ahol különböző bemutatótermekben elevenítik fel a tengeri nők mindennapjait, búvárkodási szokásait és eszközeit, valamit a vízi élővilággal is foglalkoznak. A koreai kormány pedig szeretné felvetetni az UNESCO listájára is a tenger nők tevékenységét.
Bár van a szigeten egy elterjedt mondás, miszerint "jobb tehénnek születni, mint nőnek” - a haenyeo életforma mégis példaértékű, mert megmutatja, hogy egyszerre lehet a megszokottól eltérve harmóniában élni a természettel és önmagunkkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2016.11.06. 20:24:36
Szép, érdekes hely.
Itt olvasható a rövidke személyes élménybeszámolóm:
noreg.blog.hu/2016/07/11/del-korea_13_jeju-sziget
cinke56 2016.11.06. 20:49:55
uticelkorea.blog.hu/2014/03/28/sellok_jeju_szigeten
A búvárnők ma már oly kevesen vannak, hogy nem könnyű velük összetalálkozni. Mi 2013 májusában voltunk ott, és bizony nekünk sem sikerült.
zsolt64 2016.11.06. 22:30:00
A búvár palackjában általában sűrített levegő van. Ha valaki 20 méter mélységben tiszta oxigént lélegezne be, meghalna.
Létezik oxigén palack is, a búvároknál de ezt most hagyjuk.
Ti mondtátok