A sziget, ahol ember sosem fog nyaralni

Hallottatok már az Észak-Szentinel-szigetről? Nem sokszor kerül be a híradásokba, most mégis megtörtént, az eltűnt malajziai repülőgép lehetséges landolási pontjaként említették. Ennek a valószínűsége csekély, de a sziget így is maga a rejtély: lakik itt egy törzs, amely teljes elzártságban él a külvilágtól, ha valaki megpróbál kapcsolatba lépni velük, azt megtámadják.

Fentről békés

A valószínűleg halászó-vadászó életmódot folytató törzs a Bengáli-öböl 72 km²-es szigetén él, Myanmar és Indonézia között. Nagyjából annyi biztos, hogy élnek ott emberek, de hogy pontosan hányan, azt csak feltételezik. Úgy nagyjából 50-500 főre becsülik, 2001-ben az indiai hatóságok 40 főről írtak bármiféle bizonyíték nélkül. Ugyancsak az indiaiaktól tudjuk, hogy túlélték a 2004-es indiai-óceáni szökőárt.

Létezésükről régóta tudnak, azt pedig valószínűsítik, hogy őseik Afrikából érkeztek. Hogy milyen nyelven beszélnek és milyen szokásaik, kultúrájuk van, az teljesen ismeretlen. A terület India fennhatósága alá tartozik, a hatóságok 1964 óta többször próbáltak kapcsolatba lépni velük, végül feladták. A sziget megközelítése tilos, melyet olyannyira komolyan vesznek, hogy az indiai haditengerészet vigyázza a sziget környékét. A kiemelt figyelmet korábbi események indukálták. Több csoport megpróbált kapcsolatba lépni a szigetlakókkal, de mindegyiket ugyanaz a kép fogadta: a parton várakozó emberek állig felfegyverkezve lándzsával és íjjal. Amikor a cunami idején megpróbálták megmenteni őket, a mentőosztagokat elzavarták, nem kértek a takaróból vagy a konzervekből, inkább lőni kezdték a segítségükre siető repülőgépeket.

Van pár bizonyíték arra, mi történt azokkal, akik mégis bejutottak a szentinelézekhez. Marco Polo egyenesen úgy jellemezte őket, hogy a legagresszívebb törzs, amely mindent és mindenkit megeszik, amit és akit csak tud. 1896-ban egy szökött fegyenc a szigetnél kötött ki. A keresőosztagok néhány nap múlva megtalálták a parton átnyilazva és elvágott torokkal. 1974-ben ugyanerre a sorsra jutott egy filmrendező is, aki dokumentumfilmet szeretett volna forgatni.

A kevés közeli fotók egyike

Egy, az indiai kormány által felkért antropológus, T.N. Pandit is megpróbálta feltérképezni a törzset és eddig ő jutott a legtovább. 1991-ben Pandit partra szállása után egy harminc főből álló csapat közeledett az indiai tudós felé, ellenséges mozdulatok és lándzsák nélkül, de nem engedték közel magukhoz az idegent. 2006-ban két, a tiltott övezetben tartózkodó halászt viszont már ugyanúgy megöltek, mint Pandit előtt mindenkit.

És egy másik, kevésbé barátságos

Hihetetlen, hogy miközben a civilizált világban olyan módon és ütemben fejlődik a technológia, hogy azzal az emberi szervezet szinte már nem is tud lépést tartani, van olyan hely a világon, ahol az emberek megrekedtek egy szinten és zárt közösségükbe nem engednek idegeneket. És talán ők így boldogok.