Adott egy 20 km²-nyi sziget, amit csak komppal lehet megközelíteni, nincs aszfaltozott út és amúgy is alig lakják. A neve Ulva, az érintetlen földi paradicsomok egyike, a Hebridák szigetcsoport tagja, Sir Walter Scott, az angol nyelvű romantika kimagasló alakja ide járt ihletért. A szigeten mintegy 123 féle madárfaj él, de van itt gímszarvas, csukabálna, tengeri vidra és delfin is. Valószínűleg nem túl sokan hallottatok róla, az utóbbi hónapokban azonban hirtelen tele lett vele a sajtó, ugyanis a tulajdonosa eladásra kínálta a szigetet, a helyiek meg licitáltak rá. És mindezt lottópénzből, okosan, a társadalmi (közösségi) igényeknek megfelelően. Az összes szemünk nevet.

© The Spaces - Senki többet harmadszor?

Ki tervezi meg a világ legelzártabb szigetének fenntartható jövőjét? Vállalkozó kedvű olvasóinknak sem késő még pályázni arra a kiírásra, melynek célja egy olyan sziget fenntarthatóvá tétele, amelyet az év hatvan napján lehet csak megközelíteni, akkor is csak hajóval és amely több ezer kilométer távolságban fekszik minden kontinenstől.

Tristan da Cunha - A világ legelzártabb szigete

Mindegy, hova megy az ember nyaralni, még a legeldugottabb helyeken is magától értetődőnek tartja, hogy van áram, tiszta víz és luxus. De a hétköznapokban az izolált fekvésű szigetek élete egyáltalán nem könnyű, helyzetük, az időjárás és a drága szállítási költségek miatt másképp kell viszonyulniuk pl. az energiaszükségletek kielégítéséhez. Ezen változtatott két sziget, a dán Samsø és a Kanári-szigetek egyike, El Hierro. Önellátókká válnak és csak megújuló energiát használnak.

A szélturbinák már hozzátartoznak Samsø látképéhez

A héten a National Geographic utazási oldala összeszedte a világ 10 legjobb városi szigetét, amelyből természetesen a Margitsziget sem maradhatott ki. Szerintünk Lyon vagy a bécsi Duna-sziget is bőven belefért volna, de így se panaszkodhatunk.A külföldieknek is bejön a Margitsziget

Az ír Omey-szigeten egyetlen ember él, aki egykoron sikeres kaszkadőr volt és saját elmondása szerint nem remete, csak visszatért szülőföldjére, a magányt pedig nem itt, hanem a városban érezte. Ehhez az is kellett, hogy annyit élt, mint öt ember sem.

A sziget heves esőzés alatt

Hallottatok már az Észak-Szentinel-szigetről? Nem sokszor kerül be a híradásokba, most mégis megtörtént, az eltűnt malajziai repülőgép lehetséges landolási pontjaként említették. Ennek a valószínűsége csekély, de a sziget így is maga a rejtély: lakik itt egy törzs, amely teljes elzártságban él a külvilágtól, ha valaki megpróbál kapcsolatba lépni velük, azt megtámadják.

Fentről békés

A valószínűleg halászó-vadászó életmódot folytató törzs a Bengáli-öböl 72 km²-es szigetén él, Myanmar és Indonézia között. Nagyjából annyi biztos, hogy élnek ott emberek, de hogy pontosan hányan, azt csak feltételezik. Úgy nagyjából 50-500 főre becsülik, 2001-ben az indiai hatóságok 40 főről írtak bármiféle bizonyíték nélkül. Ugyancsak az indiaiaktól tudjuk, hogy túlélték a 2004-es indiai-óceáni szökőárt.

Létezésükről régóta tudnak, azt pedig valószínűsítik, hogy őseik Afrikából érkeztek. Hogy milyen nyelven beszélnek és milyen szokásaik, kultúrájuk van, az teljesen ismeretlen. A terület India fennhatósága alá tartozik, a hatóságok 1964 óta többször próbáltak kapcsolatba lépni velük, végül feladták. A sziget megközelítése tilos, melyet olyannyira komolyan vesznek, hogy az indiai haditengerészet vigyázza a sziget környékét. A kiemelt figyelmet korábbi események indukálták. Több csoport megpróbált kapcsolatba lépni a szigetlakókkal, de mindegyiket ugyanaz a kép fogadta: a parton várakozó emberek állig felfegyverkezve lándzsával és íjjal. Amikor a cunami idején megpróbálták megmenteni őket, a mentőosztagokat elzavarták, nem kértek a takaróból vagy a konzervekből, inkább lőni kezdték a segítségükre siető repülőgépeket.

Van pár bizonyíték arra, mi történt azokkal, akik mégis bejutottak a szentinelézekhez. Marco Polo egyenesen úgy jellemezte őket, hogy a legagresszívebb törzs, amely mindent és mindenkit megeszik, amit és akit csak tud. 1896-ban egy szökött fegyenc a szigetnél kötött ki. A keresőosztagok néhány nap múlva megtalálták a parton átnyilazva és elvágott torokkal. 1974-ben ugyanerre a sorsra jutott egy filmrendező is, aki dokumentumfilmet szeretett volna forgatni.

A kevés közeli fotók egyike

Egy, az indiai kormány által felkért antropológus, T.N. Pandit is megpróbálta feltérképezni a törzset és eddig ő jutott a legtovább. 1991-ben Pandit partra szállása után egy harminc főből álló csapat közeledett az indiai tudós felé, ellenséges mozdulatok és lándzsák nélkül, de nem engedték közel magukhoz az idegent. 2006-ban két, a tiltott övezetben tartózkodó halászt viszont már ugyanúgy megöltek, mint Pandit előtt mindenkit.

És egy másik, kevésbé barátságos

Hihetetlen, hogy miközben a civilizált világban olyan módon és ütemben fejlődik a technológia, hogy azzal az emberi szervezet szinte már nem is tud lépést tartani, van olyan hely a világon, ahol az emberek megrekedtek egy szinten és zárt közösségükbe nem engednek idegeneket. És talán ők így boldogok.

Az 1850-es évektől lakott, halászcsaládok közösségeként is ismert Holland-szigetet 2010-ben végleg elnyelte a víz. Hiába próbálták megmenteni, hetven család élettörténete, a szigeten eltemetett lakók maradványai mind odavesztek. És más szigetek is erre a sorsra juthatnak Dorchester megyében (Maryland, USA), hiszen területének mintegy 43%-a víz, amely egyre nagyobb területet rabol el a szárazföldtől.

Hiába próbáltak meg mindent, mára már ennyi sem maradt a szigetből