Lyon Párizs után a második legnagyobb agglomerációval rendelkező (1,4 millió fő) gazdasági, kereskedelmi és kulturális központ. Az elmúlt századokban azonban éppen ennek a fellendülésnek köszönhetően ember és folyó távol került egymástól, a folyók inkább ipari és közlekedési funkciót töltöttek be, mintsem városrendezési szerepet. A város csodálatos fekvéssel büszkélkedhet: a Rhône és Saône folyók partján fekszik, nem messze a svájci és olasz határtól. A város közepén található félsziget déli része a Confluence, azaz egybefolyás. Különleges fekvése ez idáig nem jelentett túl sok versenyelőnyt, a 90-es évekig sok helyen lepukkant város képét mutatta Lyon, tele parkoló autókkal, kihasználatlan rakpartokkal, alvilági figurákkal és számos megoldatlan problémával. A megvalósítás már csak azért is érdekes, mert nemcsak a fekvés, de az alapproblémák is hasonlóak, mint Budapesten.

Az ipari fellendülés következtében az elmúlt évtizedekben Koppenhága egyre nagyobb figyelmet fordít(ott) vízpartjára. Új landmark épületeket húztak fel, kereskedelmi és- lakóépületek sora épült a parton vagy annak közelében, és utakat építettek a kerékpárosok és gyalogos számára a vízpart és látványosságai könnyebb megközelítése érdekében. Nemrég adták át a Schmidt/Hammer/Lassen építésziroda által tervezett "Kristály és Felhő" elnevezésű irodaépületet, amelynek nem más a célja, minthogy javítsa a kapcsolatot a vízpart és az üzleti negyed között.

Nem túl gyakori, hogy a világban bolyongva úszó szigetekbe ütközünk, ráadásul olyanokba, melyek nem a modern világ termékei, hanem évszázadokra visszanyúló történelemmel rendelkeznek. A Titicaca-tó Peru és Bolívia határán valami olyat kínál, ami Európából nézve romantikus képzelődés, Dél-Amerikában azonban maga az élet.

Linz Felső-Ausztria „fővárosa”, Bécs és Graz után Ausztria harmadik legnépesebb városa, amely az egykori acélvárosból igazi kult(urális) várossá nőtte ki magát. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy 2009-ben Vilnius-szal együtt Európa Kulturális Fővárosa (EKF) volt, Duna-parti fekvése pedig csak hab a tortán.

Felső-Ausztria "fővárosa" a Duna-parton

Annak ellenére, hogy Izrael egyik leggyönyörűbb vízpartjáról van szó, sokáig elhanyagolták a tengerpartot. 1965-ben kikötőként történő hasznosítása megszűnt, és egészen 2003-ig semmi nem történt fejlesztések terén. A 2008-ban befejeződött, Mayslits Kassif Architects (izraeli férj-feleség projekt) alkotta, 55.000 m2-t magába ölelő revitalizációs projektnek köszönhetően a tengerpart "visszakerült" a városhoz, eleven, vibráló közösségi térré változott.

© Iwan Baan - A tengerpart Tel-Avivban

Malmö egy igazi "tarka" város. A város multikulturális jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utcákon mintegy 100 különböző nyelvet beszélnek. Malmöre az etnikai sokszínűség jellemző, mely sajnos nem  éppen feszültségmentes.

Éppen ezért a fenntartható városfejlesztési koncepció megálmodói a kulturális integráció elősegítését is zászlajukra tűzték. Erre a legjobb példa a Nyugati Kikötő, ahol a vízparton egymás mellett hömpölyög a város milliomos rétege és a bevándorlók sokasága.

Benne az egyetemmel.

© Peter Guthrie - Eltanulgatnánk itt

A megváltozott Malmö identitás hű reprezentánsa az "égig érő" Turning Torso.

©Mats Ohlsson - Spirális mozgás a víz felé