Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
A szél és a víz kávézója Vietnámban
Egy vietnámi építész és irodája megálmodta és megépítette a tökéletes természetközeli kávézót (wNw - Wind and Water Café), méghozzá bambuszból. A kupolás épület egy mesterséges tó közepén feszít Binh Duong tartományban. Csodabogár építőjét hiába közösítették ki hazájában, Vietnámot a bambusz építészet központjává kívánja emelni.
Az épületet 2006-ban adták át, az utána következő években harminc nemzetközi díjat hozott a konyhára. Hogy miért éppen bambuszból? Az üreges szerkezetű, könnyen hajlítható bambusz az építészetben is egyre elterjedtebb, ráadásul Vietnámban nemzeti szimbólumnak számít. Gyorsan nő, könnyen reprodukálható. A gyakori árvizekhez szokott országban például már olyan bambuszházakat is tesztelnek, melyekkel kivédhetők a természeti csapások.
Az iroda alapítója, Vo Trong Nghia paraszti családban nőtt fel, ahol mindenhez bambuszt és nádat használtak, a gazdálkodási eszközöktől kezdve egésze a konyhai edényekig, így annak tartósságát volt lehetősége tesztelni.
Kőkocka alapzat segítségével lehet megközelíteni a bárt, amely többnyire zenés produkcióknak ad helyszínt. Az épület szerkezete fából készült minimális acél kiegészítő elemekkel, melyet bambusznyalábokkal fedtek be. Magassága 10, átmérője 15 méter. A hűtés-fűtés a természetből jön: a kávézó tetején szabadon hagyott 1,5 méteres nyílás és az épület körüli tó gondoskodik a benti kellemes hőmérsékletről és a szellőztetésről.
Habár az épület elsődleges funkciója a szórakoztatás, az építők landmark elemként is pozicionálták, amely a környék hagyományait ötvözi a modernizmussal. Előkelő, ugyanakkor nem lóg ki a trópusi környezetéből, nem hivalkodó és van benne bambusz. Társadalmi funkciót is szántak neki, minél sokszínűbb közösségi eseménnyel és élménnyel.
A kávézó kiötlője és építője Vo Trong Nghia mindössze 30 éves volt, amikor letette névjegyét a szakmában és számos nemzetközi elismerés birtokosa lett. A Hanoi Egyetemen tanult, majd ösztöndíjjal Japánba került, ahol többet járt az iskola mellé, mint az órákra, ellenben ingyen bedolgozott japán építészirodáknak. Azt csinálta, amit szeretett, azt még véletlenül sem, amit elvártak tőle, elutasította a konzervatív építészeti közeget. 2007-ben visszatért Vietnámba és irodát nyitott, kapott hideget-meleget különcsége miatt, és hiába a nemzetközi díj, két évig nem volt hazai megrendelése. A helyi építészekkel nem volt semmilyen kapcsolata, nem fogadták be, holott elmondása szerint ő kizárólag azért ment vissza Vietnámba a számos attraktív külföldi ajánlat ellenére, hogy segítsen a vietnámi építészetet felfuttatásában. Aztán fordult a kocka, összeszedett egy fiatal építészekből álló csapatot, különféle munkák kapcsán összehozta őket külföldi építészekkel és megkezdte az utánpótlás-nevelést. A versenyképes építészréteg kialakítása mellett a másik célja, hogy bambusz építészetben Vietnám legyen a világ ura.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ti mondtátok