Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Vizes barangolás Salzkammergutban
Ausztria szerintünk a világ (egyik) közepe, már ami a természeti kincseit illeti. A hegyek és a víz különleges kombinációja jót tesz a belvárosi forgatagban edződő idegeknek. Nemrégiben Salzkammergut régiójában jártunk, ahol vizek után kutattunk, már ha erre szükség lett volna. Ha éppen nem ütköztünk tóba, akkor az eső zúdult a nyakunkba.
Törzshelyünk a Budapesttől 550 km-re elhelyezkedő Annaberg volt, Salzburg tartományban. A település és környéke elsősorban télen zajos sípályái miatt, de nyáron sem alszik bőséges látnivalóinak köszönhetően. A térség tele van túraútvonallal, valamint mintegy hetven tóval, melyek közül a legnagyobbak a Hold-tó (Mondsee), a Hallstatti-tó (Hallstätter See) és a Wolfgang-tó (Wolfgangsee) Utazásunk kifejezett célja volt, hogy minél több vízfelülethez eljussunk állandó útitársunkkal, a hegyi patakkal.
Útvonalunk első állomása a Lammerklamm szurdokvölgy volt, ahol a kiépített lépcsőrendszer segítségével gondtalanul lehet bolyongani a patak felett. Ami fogadott bennünket: rohanó víz, buja, zöld növényzettel borított szurdok, kevés látogató. Ez az a hely, ahol mindenhonnan folyik a víz az ember nyakába. A szurdokot a Lammer folyó vágta ketté, a sziklák és víz közötti szintkülönbség mintegy 300 méter, a helyi legenda szerint megalkotója pedig az ördög volt, aki az összegyűjtött forrásokat a völgybe dobta.
Hallstattról valójában mindent leírtak már, amit lehetett, még a kínaiakat is megihlette. Az állandó lakosok száma 1000 fő, fekvése pedig valóban pazar. A Sóhegy (Salzberg) és a Hallstatti-tó közé beékelődő, egyetlen főutcából álló kisváros az UNESCO Világörökség része. Sétahajóval a tó egésze bejárható, legmélyebb pontja eléri a 125 métert. Hideg, de annál tisztább, néha az volt az érzésünk, hogy az Adrián járunk. A városka egyébként kevésbé giccses, mint amennyire tartottunk tőle, illetve a jóérzetünkhöz valószínűleg az is hozzájárult, hogy alig volt turista. Építészeti kuriózum az "égig érő" házépítés, melynek okai a rendelkezésre álló, beépíthető terület csekély mivoltában rejlenek. Hallstattot egyébként sóbányászok alapították, a bánya pedig a legrégebbi a világon. A sóért cserébe maradt az állandó küzdelem a helyhiánnyal.
Hallstattból a 2500 lakosú St. Wolfgangba vezetett az utunk a Wolfgang-tóhoz, amely egyben Felső-Ausztria leghíresebb tava is, éveken keresztül volt például Helmuth Kohl, egykori német kancellár üdülőhelye. Egyszeri turista módjára a vállunkra csaptuk a törölközőt, hogy végre merülünk valahol, mert a meleg csak két fokkal volt elviselhetőbb, mint idehaza.
A belvárosi részeken azonban erre nem volt lehetőségünk, hiszen a partszakasz végig hotelek vagy magánszemélyek tulajdonában van. Végül úgy döntöttünk, hogy a csobbanás helyszíne az Aber-tó (Abersee) lesz, amely valójában a Wolfgang-tó nyugati csücske. (Igen, igen: véget sem ér az egyik, és máris ott van egy újabb tó.) Mint megtudtuk, a név az "Aper", "hó nélküli" szóból származik, jelezvén, hogy a Wolfgang-tónak ez a része soha nem fagy be.
Az Annaberg melletti falucska, St. Martin (természetvédelmi terület egyben) gondolt egy nagyot, és a hegyekből lecsorgó forrásvízből varázsolt magának egy tóparkot, 7000 köbméteres vízfelülettel. A családbarát tópark háromméteres trambulinnal, szökőkutakkal, csúszdával és játszóterekkel érdekes fúziója az aquaparknak és egy mesterséges tónak.
Az egyik éjszaka bekövetkezett viharnak köszönhetően Annaberget az egyik irányból elzárta a külvilágtól egy útra esett szikladarab. A szomszédos településen lakóknak ez nagyjából egy-másfél órás kerülőt jelentett az egyébként tíz perc helyett. A lakosok ezt sztoikus nyugalommal vették tudomásul, bár arrafelé egyébként sem jellemző, hogy agyvérzésben haláloznának el az emberek (túl jól élnek ahhoz). Ha a friss levegő mellett a nyugalmat is harapni szeretnétek az Alpok mészkővonulatai, völgyek és tavak között, akkor mindenképpen ajánljuk Salzkammergutot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Scala 2012.08.04. 21:31:56
Nagyon jó volt olvasni, két hete jártunk arra. Már mennék vissza, naná!
Ugyanez volt a benyomásom, nyugalom, jólét, kiemelkedően magas életkor.
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.08.04. 21:46:53
Balt 2012.08.04. 22:09:27
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.08.04. 23:36:38
Crimson 2012.08.05. 03:05:05
lobster thermidor 2012.08.05. 10:13:07
Én Unterachban szoktam megaludni, az Attersee körüli út a kultúrára szomjazóknak is rejteget látnivalókat. Az osztrákok legnagyobb festőjének, Klimtnek kedvelt búvóhelye volt ez a vidék. A Mondsee körüli kerékpárút egyedülállóan egy szilába vájt alagúton át vezet, néhány helyen pihenőt létesítettek, ahonnan kitekinthetünk a tóra. De a Wolfgangsee körülkerekezése is jó program, ahol akár kishajóval átkelve lerövidíthetjük a bringautat, és az út széli halsütőben megkóstolhatjuk a frissen sütött "steckerlfischt". Ha nagyobb túrára támad kedvünk, akkor akár Salzburgba is eltekerhetünk, onnan már csak egy ugrás a bajorországi Königsee. De autóval meglátogathatjuk akár Tauplitzot, ahol Európa egyik legnagyobb síugrósánca van, a nagy hegyek kedvelői a Dachstein barlangjait is bebarangolhatják.
A tömegközlekedés járműveire mindig számíthatunk, a kishajó, vonat, busz, óramű szerű pontossággal, precízen egymáshoz igazítva működnek. Ne lepődjünk meg, ha a hegyi vasútállomás mosdójában nem csak toalett, és kéztörlő papír van, hanem a mosdó mellett fésűt is találunk.
Ti mondtátok