2013. április 29. hétfő vízpart | 2 komment

Sue Austin, a víz királynője

Meglepő utat választott egy angol művész ahhoz, hogy eltaláljon önmagához. A tizenhat éve kerekesszékben élő Sue Austin-nak úgy tűnik, sikerült, a víz pedig jó barátja. Egy igazi misszionárius, aki meghódította a tengert a székével és megmutatta, ha van akarat, valóban széles a megvalósíthatósági spektrum.

Miután egy betegség következtében Sue Austin tolókocsiba kényszerült, a kezdeti negatív gondolatok után az előremenekülést választotta. Elege lett abból, hogy a nap 24 órájában sajnálja magát és dühös volt amiatt, mert mások betegként tekintettek rá, vagy éppen megbámulták az utcán. Aztán gondolt egyet és keresett magának egy másfajta szabadságot. Most már úgy van vele, a tolókocsi nem korlátozza az életét, hanem másfajta dimenzióban ugyan, de kiszélesíti. Végérvényesen szakítani akart azzal a mentalitással, hogy a kerekes székkel élők élete csak a korlátozottsággal, a félelemmel és a külvilág sajnálkozásával lehet egyenlő. A megközelítés széles körben ismertté tételéhez a művészetet hívta segítségül.

2009-ben útjára indította a Freewheeling kezdeményezést, melynek egyben a művészeti vezetője is. Csapatával festményeket készített, vagy éppen Plymouth utcáit kerekezte művészeti alkotássá.

A legőrültebb ötlete pedig ezután következett: 2010-ben tökélyre fejlesztette a kerekesszékkel való búvárkodást a Testing the Water címet viselő projektjével. Abból indult ki, hogy a búvárfelszerelés, csak úgy, mint a kerekesszék, kibővíti az ember tevékenységi körét, de az emberek teljesen más dolgokat asszociálnak a búvárfelszereléshez (izgalom, kaland), mint a kerekesszékhez. Így merült fel a gondolat, hogy a két ellentétes előjelű érzést ötvözi. Lelkesedésében nem osztoztak azonban a mérnökök, akik azzal próbálták lebeszélni Austin-t, hogy a kerekesszékeket nem vízre tervezték, össze-vissza forogna, csak az életét veszélyezteti.

Austin rendíthetetlen volt, és azzal érvelt, ha a szék alá elhelyeznek egy meghajtó szerkezetet, akkor az pontosan a gravitációs központ alá fog kerülni, így forog az ember. Egyre ambiciózusabb terveket szövögetett. Kerekesszékes merülésével jelentkezett a 2012. évi nyári olimpiai játékok köré szervezett kulturális happeningre, a Cultural Olympiad-ra. A "Creating the Spectacle" (A Látvány megalkotása) nevet viselő terv részeként a művész több hónapos intenzív edzésnek vetette alá magát és létrehozott egy kreatív és technikai gurukból álló csoportot a megfilmesítésre. A merülés főpróbáját a Vörös-tengerben hajtotta végre, hat napig forgatták a videót, többször húsz perces etapokban. A végeredmény nem evilági: a közvetíteni kívánt üzenetet ennél jobban nem lehetett volna érzékeltetni.

 

 

Az Olimpia is összejött neki. Az eseményre augusztus 29-én került sor, ennek során egy hagyományos medencét alakítottak át színpaddá, 23 búvárfelszereléssel ellátott néző (akik közül több is mozgáskorlátozott volt) merült alá, hogy nézhesse Austin performanszát. A produkcióhoz felhasználták a Vörös-tengeri mártózás látványelemeit, a videó pedig a Findig the Flame (A tűz megtalálása) címet kapta utalván arra, hogy Austin megtalálta a paralimpiai fáklyát egy barlangban.

Köszi Sue Austin az életigenlést, kíváncsian várjuk az őrületed következő állomását!

 

Címkék:Művészet Sue Austin Kerekesszék

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.