2014. május 03. szombat vízpart | komment

Mekong, a Víz Anyja

A Mekong a helyiek szerint a Víz Anyja, amely elválaszt és összeköt. Egy különleges határfolyó, mely kultúrákon ível át és olyan óvó-védő-tápláló szerepet tölt be, mint amilyenre csak az anyák képesek. Jelenleg azonban inkább tekinthető a kínai expanziós politika egyik szimbólumának, mint Délkelet-Ázsia édesanyjának.

Rizsföldek, amíg a szem ellát (Lanping megye, Yunnan tartomány, Kína)

 

Óv, véd és táplál

 

A Mekong folyó medencéjében élők számára a folyó nem egyszerűen egy természeti erőforrás, sokan egyenesen Délkelet-Ázsia lelkének tartják, egy olvasztótégelynek, amelyben számos népcsoport kultúrája ötvöződik. Közel 800 ezer km²-es területről beszélünk, ahol több mint 60 millió ember él. A maga 4 ezer km-ével a leghosszabb folyó Délkelet-Ázsiában, a 7. leghosszabb Ázsiában és a 12. leghosszabb a világon. Kína, Mianmar, Laosz, Thailföld, Kambodzsa és Vietnám egyaránt osztozik a folyó területén.

A Mekong országai, régiói

 

Az óvó-védő funkciójának egyik példája a thaiok államalapítása volt. Őseik Dél-Kínából érkeztek és megalapították a Sziám királyságot. A folyó számos inváziótól megvédte őket, de később épp a thaiok Laosz elleni támadását lehetetlenítette el a Mekong. A tápláló szerep kapcsán elég a rizsföldekre gondolni, melyek a vizet és a jótékony iszapot a Mekongból kapják.

A Mekong delta híres úszó piacai: a csónakokról friss zöldség és gyümölcs vásárolható

 

A kínai gátak megölik a folyót?

 

A Mekong a Tibeti-fennsíkon ered, végállomása a Dél-kínai tenger. A folyó kínai szakasza rendkívül meredek, jól hasznosítható vízi erőművek üzemeltetéséhez és ezt a kínaiak rendesen ki is használják. Éppen ez vezet a misztikus és sokat látott folyó kínai vízi erőművek okozta problémájához.

 

Nem mellesleg, Kínának van a legnagyobb a vízenergia potenciálja a világon, szakértők mintegy 500 gigawattra becsülik. Az 1980-as évektől kezdve erőművek sorát építették és építik a folyó mentén, mely egyaránt veszélyezteti a Mekong 60 millió lakosának és természeti kincseinek fennmaradását – mondják az erőművek bírálói. A bírálók cinikusan azt is megjegyzik, hogy míg régebben a folyó vízhozamát az időjárás szabályozta, manapság ez már inkább a kínaiak erőműveinek köszönhető.

Épülő gát a folyón

 

A vízállás alacsony, melyhez a kínaiak szerint semmi köze az erőműveknek, csak a szárazságnak, az építkezéseknek kizárólag jótékony hatása van, hiszen olyankor is van víz a Mekongban, amikor a szárazság miatt sokkal kevesebb lenne. A vízerőművek építésével éppen ezért sem állnak le, sőt 2030-ra a vízi energia kapacitást meg akarják duplázni, és ez javarészt a Mekong alsó területein (Lower Mekong Basin) történő építkezésekben fog realizálódni. A kínai hatóságok szerint az új erőművek 25%-kal járulnak majd hozzá Délkelet-Ázsia energiatermelő kapacitásának növekedéséhez és ez nemcsak Kínára, de a régióra is kedvező hatással lesz.

 

Elemzők szerint, amit Kína a Mekongon véghez visz, az jól illeszkedik az ország nagyhatalmi terveihez. A gátak megépítése ellen nemcsak környezetvédők, de más mekongi országok vezetői és egyéb nemzetközi szervezetek is tiltakoznak, de kérdéses, hogy akcióikkal mennyire sikerül befolyásolni a kínai törekvéseket. Egyelőre semennyire, Kína a többi érintett országgal sem viszi túlzásba az egyeztetéseket, nemhogy még esetleg leálljanak a fejlesztésekkel, a folyót szinte sajátjának tekinti és nem figyel arra, hogy az egyik szakaszon végrehajtott építkezések hogyan befolyásolják a másik szakaszt. Mérnökök, vízügyi szakemberek egyöntetű véleménye, hogy ha a vízerőművek építése a tervezett ütemben halad, akkor tovább csökken a halállomány, a folyóparti rizs- és egyéb termőföldek nem kapnak megfelelő mennyiségű vizet és az enyészeté lesznek, a lakosság nagy részének étkezése pedig szintén veszélybe kerül.

 

Persze az energiaéhséggel küzdő Kína szerint ez így rendben van, és ahhoz a Mekong Folyó Bizottsághoz sem csatlakoztak teljes jogú tagként, amely a folyó országait egyesíti. A Mekong társadalmi-gazdasági szerepének erősítésére és megóvására 1995-ben létrehozott szervezetben Kambodzsa, Laosz, Thaiföld és Vietnam vesz részt, emellett együttműködnek Kínával (amennyire lehet) és Mianmarral is. Összesen 150-en dolgoznak olyan fontos témákon, mint vízminőség, halászat, hajózás, árvízvédelem, vízenergia. Legutóbbi gyűlésük egy hónapja volt.

Sajnos a Bizottság közismerten gyenge, ezt jól tudja Kína is

 

A Bizottság egyébként tart attól, hogy Kína önhatalmú lépései nemzetközi konfliktushoz is vezethetnek előbb-utóbb, az USA többször felszólította már a kínaiakat, hogy legyenek tekintettel a Mekong többi országára és tartsák be a nemzetközi egyezményeket, szóval ezen a fronton is kinéz egy amerikai-kínai konfliktus.

 

Mi lesz a halakkal?

 

Pár évtizeddel ezelőtt még tele volt a Mekong vize, mára azonban jelentősen lecsökkent az óriásharcsák száma. Az édesvízi halfajták egyik legnagyobbjaként számon tartott mekongi harcsa súlya akár a 300 kg-t is elérheti, ha  a gátépítés következtében végül el nem jutnak a teljes kipusztulásig. Az egyik probléma, hogy a Mekongban vándorló halak útját Kína a gátakkal elzárja. Gond még a túlhalászás és az eliszaposodás is. A vészharangot nemrégiben a kúposfejű delfinek kapcsán is megkongatták, amelyek rendkívül kifinomult hallószervekkel rendelkeznek. A gátépítésekhez szükséges kőkitermeléshez robbanóanyagokat használnak, melyek megölhetik az érzékeny hallórendszerrel rendelkező delfineket.

A mekongi óriásharcsa

Kúposfejű delfinek

 

A Mekong országai félnek Kínától?

 

Sokan felróják a Mekongi Bizottságnak, hogy sokszor óvatosabb Kínával, mint a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek vagy éppen a gátépítési folyamatok elszenvedői, a kambodzsai földművesek. A Bizottság a 2010-es vízszint csökkenésért sem a gátakat tette felelőssé, hanem a csapadékban alulteljesítő monszun időszakot. Az óvatos állásfoglalás persze lehet érthető: Kína irdatlan befektetéseket hajt végre a GMS (Greater Mekong Subregion) országokban, különösen 2000-től szentel nagy figyelmet a GMS országok felé történő terjeszkedésnek. Sokan hálásak Kínának a tőkekihelyezésért, hiszen más országtól nem nagyon várhatnának nagy volumenű befektetéseket. Az más kérdés, hogy Kína nemcsak utakat épít, hanem közben nagy ütemű expanziós politikát is folytat. A GMS országok profitálnak a gazdasági beruházásokból, viszont Thaiföld kivételével politikai súlyuk elenyésző, fejlettségi szintjük ugyancsak, nincsenek azonos tárgyalási pozícióban Kínával, sok esetben marad a behódolás.

 

A kambodzsai földművesek kevésbé voltak tapintatosak a Nagy Testvérrel.  A 2010-es évek elején a Mekong alsóbb területein óriási volt a szárazság, amiért a kínai gátakat okolták, melyek megakadályozták a szükséges tavaszi áradásokat. A kínai hatóságok és a gát fejlesztői válaszul meghívták a lejjebb fekvő országok tisztviselőit a Xiaowan gáthoz, hogy bebizonyítsák, semmi közük a történtekhez, csak az időjárás okolható. Emellett nagyobb átláthatóságot és folyamatos információcserét ígértek, melyet azonban azóta se teljesítenek teljes körűen. Kambodzsa ezen kívül azzal is vádolta Kínát, hogy a gát visszatartja az értékes tápanyagokban gazdag iszapot, amely így nem ér el Kambodzsáig és óriási károkat okoz.

A folyó mindenkié, de leginkább Kínáé?

 

Szakemberek egyre inkább a tudományos együttműködéseket és a megfelelő információcserét sürgetik és a jó példák követését, amelyből van pár a régióban más folyókon, például a Nu és Brahmaputra esetében. Mindenesetre hogy miképp alakul a Víz Anyjának, ökoszisztémájának és lakosságának sorsa, abba úgy tűnik, hogy a kínaiakon kívül egyelőre nem sok szereplőnek van beleszólása.

 

Címkék:Kína Thaiföld Vietnám Természet Gát Kambodzsa Mianmar Mekong Laosz Víz Anyja

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.