2014. május 06. kedd vízpart | komment

Rejtélyes gabonakörök a tenger mélyén

2012-ben titokzatos, a tenger aljába karcolt formákba botlott egy japán fotós, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a gabonakörökhöz. De vajon ki volt az alkotó? Az inkák? Az ufók? Egy homokművész? A szabadkőművesek? Sosem találnátok ki.

A titok nyitjára Yoji Ookata jött rá, aki már a középiskolában is lelkes híve volt a sznorkelezésnek, a búvárengedélyét 21 évesen kapta meg. Ugyanebben az időpontban vásárolt magának egy fényképezőgépet kifejezetten víz alatti fotózáshoz. Innentől kezdve egyetlen célja volt: minél tökéletesebb fotókat készíteni víz alatt. 39 éves korában felhagyott az irodai munkával és szabadúszó víz alatti fotós lett belőle.

Hiába a több évtizedes víz alatti múlt, 2012-ben az Amami Oshima régióban egy merülés kapcsán olyat látott, amilyet még soha. A tengerfenéken egy nagyjából két méter átmérőjű, gabonakörökhoz hasonlító alakzatot fedezett fel. A struktúra több kiugró elemet is tartalmazott, olyan volt, mintha valaki több évig dolgozott volna ezen az alkotáson. A felfedezésről filmet is forgatott, melynek során fény derült arra, ki vagy inkább mi követte el a szimmetrikus köröket. Közben kiderült az is, hogy 1995-ben búvárok egy csoportja rátalált már a különleges alakzatra, sőt a tenger egy részén több is volt belőlük, amelyek létrejöttek, aztán el is tűntek. Egészen a filmig azonban nem jött rá senki, ki használja alkotótérnek az óceán mélyét.

A különleges forma alkotója egy 12 centiméteres gömbhal, mely uszonyát csapkodva éjjel-nappal dolgozott remekművén. A valószínűtlen művész ragadozó hal, főleg csigákkal és rákokkal táplálkozik, azt azonban eddig senki nem tudta, hogy művészi hajlamai is vannak. Az alkotásain kagylókat, kisebb köveket is találtak, mintha díszítőelemnek használta volna őket. Aztán a pontos megfigyelés során kiderült, hogy a körök párzási okokból jöttek létre, a nőstény gömbhal a sötét tengerfenéken az alakzaton keresztül jut el a hím gömbhalhoz, a párosodás és az ikrázás pedig a kör közepén történik meg.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy minél több barázdát tartalmazott az adott kör, annál valószínűbb, hogy a párosodás valóban megtörtént. A kagylók sem díszítő funkciót láttak el, hanem olyan létfontosságú tápanyagokat tartalmaztak, amelyek az ikrák kikeléséhez és az ivadékok növekedéséhez szükségesek voltak. Az alakzatban található kiugrások, gerincek és barázdák semlegesítették az áramlatokat és így védték az ikrákat, és megóvták az „újszülötteket” a ragadozó halaktól.

A NOAA szervezet szerint a világ óceánjainak kevesebb, mint 5%-át is térképezték fel, szóval a többi 95% még bőven szolgáltathat a gömbhal szerelmi köreihez hasonló meglepetéseket.

 

Címkék:Természet Gömbhal Gabonakörök Yoji Ookata sznorkelezés NOAA Amami Oshima

---

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.