Vízparti fejlesztések blog
A blog 2011 márciusában indult azzal a céllal, hogy európai vízparti fejlesztéseket mutassunk be. Azóta mind témában, mind földrajzilag átléptük a határokat és ma már minden olyan projektről, fejlesztésről, eseményről, természeti képződményről szívesen beszámolunk, ami vízzel kapcsolatos, legyen az bárhol a világon.
Ha szívesen olvasnátok valamilyen projektről, vagy más javaslatotok, észrevételetek van, küldjetek e-mailt: vizpartifejlesztesek@gmail.com
Design: Sabotagegrapic
Blogfejlesztés: LumiNet
Legyőzi a lítium a páratlan bolíviai sósivatagot?
Bolívia Dél-Amerika legszegényebb országa, pedig tele van ásvány-és természeti kincsekkel. Valaha volt tengeri kijárata a Csendes-óceán felé, de azt a nitrátlelőhelyek miatt veszítette el és itt van a világ legnagyobb sósivataga is, ezért szintén nagyhatalmak harcolnak. Ez még nem elég, most indul majd az igazi verseny a legkönnyebb fémért.Szegény gazdagok: ásványkincsek vannak, de Bolívia mégsem jut igazán előre
Amikor 1969-ben Neil Armstrong és Buzz Aldrin feljutottak a Holdra, az első látnivalók egyikeként egy hatalmas fehér foltot láttak a Földön, amit jégnek hittek. A valóságban azonban ez Salar De Uyuni volt, amely a világ legnagyobb kiterjedésű és legmagasabban fekvő sós mocsara, és valószínűleg a világ egyik legszürreálisabb helye is: ameddig a szem ellát, üres fehér síkság terül el, azonban ha jön az esős évszak, jön az optikai csalódás és vele együtt valami egészen káprázatos jelenség: a vizes sótábla visszatükrözi a felhőket, és olyan lesz, mintha a föld és az ég összeérne.
Kb. 64 milliárd tonna só halmozódott fel itt, aminek évente csak töredékét bányásszák ki
3656 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik
A táj azonban veszélyben van, mondják a kutatók, közgazdászok. A helyzet az, hogy az Észak-írországi méretekkel bíró sótábla nemcsak a sóbányászat célpontja, a fennsík alatt ugyanis hatalmas mennyiségű lítium található, amiért szintén megindult a verseny. A lítium a mobiltelefonok és számítógépek fontos összetevője, ez a legkönnyebb fém, így az ebből készült akkumulátorok könnyebbek és tartósabbak, mint nikkelalapú társaik és sokkal környezetkímélőbbek is. A telekommunikációs eszközök mellett az elektromos autók akkumulátor iparága is nagy lítium fogyasztóvá lépett elő.
Annak érdekében, hogy kinyerjék a lítiumot, nagy párologtató medencéket építenek
Folyik a kitermelés a kísérleti telepen
A növekvő fogyasztás következtében új lelőhelyek után kezdtek kutatni egy évtizeddel ezelőtt, így jutottak el a Salar de Uyuni területére, ahol becslések szerint mintegy 4-8 millió tonnányi lítium bányászható. De ki fogja mindezt pénzelni?
Egy meghökkentő adat: a Föld lítium készleteinek 35%-a a sósivatagban található (bolíviai adatok szerint 70%-a), Bolíviában sokan ebben látják a felemelkedés és a meggazdagodás lehetőségét, a nyugat-ellenes Evo Morales elnök is. Csak van egy gondja: ez nem fog menni a "hanyatló nyugat" nélkül. A kitermelési munkálatok megtervezésében is nyugati óriáscégek segítették a bolíviai kormányt. Morales azonban szeretné országon belül tartani a profitot és állami felügyelet alá vonni a kitermelést, ugyanakkor tudja jól, hogy a nyugati know-how nélkül nem lesz bányászat sem. A technológia hiányán kívül a kitermelést nehezíti, hogy már maga a kinyerési eljárás vagy a logisztikai szempontok is rengeteg pénzt fognak felemészteni. Nem beszélve a kitermelés vízigényéről, amelynek megoldása eléggé lehetetlennek tűnik a környéken, hacsak nem nyúlnak hozzá a környéki őslakosok vízkészletéhez. A kormány persze tagadja, hogy bármilyen módon veszélyeztetnék a vízkészletet, azt mondják, megvan a megoldás, de azok még nem publikusak.
Miközben a külföldi cégek és Moralesék ha lassan is, de megegyeznek majd a feltételekben, jön a kérdés: mi lesz így a sósivataggal? Az egy dolog, hogy a fehér réteg alatt rejlő lítiumot kibányásszák, de ezzel visszafordíthatatlan természeti károkat okoznak. Minthogy Salar De Uyuni-ban a lítium viszonylag lágyabb, magnéziummal kevert formában van jelen, ezért hatalmas területeken kellene a fém kivonásához szükséges műveleteket elvégezni, amihez a vízkészleteket is fel kellene használni. A helyiek élete így kísértetiesen hasonlíthat a Quantum csendje c. James Bond filmhez, amiben a negatív szereplő Bolívia vízkészletét akarja ellopni. Nagyon nem is állunk messze az igazságtól, hiszen a nagy bányászati cégek víz(f)elhasználása után lehetséges, hogy a helyieknek meg kell vásárolniuk a saját vizüket (hiába tagadja ezt a kormány). Mindenesetre 2013 januárjában elkezdte a kitermelést az első kísérleti gyár, mely 40 tonna lítium-karbonátot termel évente, és amelyet a bolíviai kormány harmincezer tonnára szeretne növelni majd.
Megmaradhat a képeslapi idill?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Brenda84 2014.09.22. 13:41:49
A kizsakmanyoltak vezetoi otthon azt kiabaljak,hogy utaljuk a kizsakmanyolokat,mikozben beloluk elnek
Ez a nephulyites igy megy addig,amig ki nem pusztulunk
A sos fennsik egy csoda
Ti mondtátok