Buja növényzet, homokos tengerpart, kristálytiszta víz, megszámlálhatatlan sporteszköz, ökobungalók, mediterrán konyha: úgy tűnik, minden megvan, ami egy ideális tengerparti nyaraláshoz kell. Ha valaki ezen felül még az elektronikus kütyüit is otthon akarja hagyni, szintén jó helyen jár, a bungalókban ugyanis nincs áram.

2010 óta minden nyáron megrendezik a Hello Wood művészeti alkotótábort Magyarországon. A csapatok különböző installációkat készítenek, célkeresztben a művészet, dizájn és tudomány összeházasítása. És mit lehet 1 km fából csinálni? Például organikus úszó házat, medencével a végében.

Minden bizonnyal 2013 egyik legnagyobb szitokszava Magyarországon a mobilgát. Kell-e a Római-partra és milyen áron? Bírja-e a megpróbáltatásokat a Szentendrén nemrégiben elkészült konstrukció? Miközben idehaza a mobilgát kérdése politikai burleszk kategóriájába került, Európa számos országában jól vizsgázott a napokban, Hollandia Zeeland tartománya pedig már rég a vízzel vált volna egyenlővé, ha nem építették volna meg a világ újkori csodái közé sorolt gátrendszert.

Ki hallott már Whitbyről? Kikötő-és fürdőváros az Északi-tenger partján, valaha itt tanulta ki a mesterséget Cook kapitány, itt született meg a Drakula legenda és manapság itt rendezik a világ egyik leghíresebb gótikus fesztiválját.

A street art, urban art, public art nehezen bekategorizálható, sokszor polgárpukkasztó vagy éppen elgondolkodtató, de többek között azért is rajongunk érte, mert közhellyel élve a téma az utcán hever. Különösen pikáns, ha szociális, környezetvédelmi vagy éppen politikai felhanggal párosul.

Elnyomás

Dadang Christanto indonéz születésű, de Ausztráliában élő művész 66 bronzfejből álló installációja (Heads from the North) az Ausztrál Nemzeti Galéria szoborkertjében került kiállításra. Christanto életművében visszatérő motívum az elnyomás elleni harc, a 60-as években a hadsereg politikai tisztogatása során édesapja is eltűnt és a másként gondolkodók tömegeit ölték meg. Kicsit ugyan bizarr, hogy az étteremmel szemben helyezték el az alkotást, de talán még mellbevágóbb, ha ebéd közben szembesülünk az elfogadhatatlannal, a tűrhetetlennel.

1950 óta május utolsó vasárnapja a gyerekeké, őket ünnepeljük, a nemzetközi gyermeknap egyben az ő jogaikra, lehetőségeikre irányítja rá a figyelmet. Ez a nap azonban nemcsak az önfeledt játékról szól, hanem arról is, mit teszünk értük, mire és hogyan tanítjuk őket. És nem utolsósorban hol, milyen feltételek mellett. Ami nekünk extrém körülmény lehet, máshol teljesen hétköznapi: az iskolapad is kiköltözik a vízre.

A 20. századi urbanizációs robbanás következtében ma már a lakosság nagyobb hányada – számuk 2030-ra elérheti az ötmilliárdot – városokban él, és ezeknek a városoknak reagálniuk kell az átalakuló környezeti hatásokra, a megnövekedett lakosságszámra és a folyton változó emberi igényekre. De mi a helyzet a kisvárosokkal, a falvakkal, mi a jövő? Oldalirányú vagy felfelé terjeszkedés?