Nem kell túlbonyolítani a vízre szállást. Lelkes tervezők és tapasztalt üzletemberek megmutatják nekünk, miképp lehet alacsony költségvetésű csónakkal meghódítani a habokat.

Adhoc

Az izraeli tervező, Ori Levin összecsukható kenuja hátizsák méretűre hajtható össze (13x23x70 cm). A 4,1 kg tömegű csónak anyagát Levin úgy választotta ki, hogy könnyű és egyben rugalmas is legyen: a váz szénszálas, míg a hajótest a versenyvitorlákhoz is használt aramidból (hőálló, szintetikus rost) készült. A kenu vízre bocsátásához elég öt perc. A csónak vázát képező teleszkópos rudakat középen egy napernyő-szerű mechanizmus tartja, végeik pedig egymásba záródnak.

A korábban már taglalt vízkarcoló után íme egy újabb úszó város elképzelés.

A bangkoki székhelyű S + PBA építésziroda nemrégiben mutatta be egy olyan önfenntartó úszó-város terveit, amely ellenáll az apály-dagály váltakozásainak: a wetropolis lehetővé teszi Bangkok számára, hogy együttéljen a természetes áradásokkal és ezzel egyidejűleg olyan homeosztázist hozzon létre, mely méregteleníti a régió szennyezett vizeit.

A sportvilágot jelenleg a kínai vizes vb eseményei tartják izgalomban, de hol is zajlanak a versenyek? A Shanghai Oriental Sports Centerben, melyet idén adtak át és méltó helyszíne a világbajnokságnak.

A vízparti fejlesztések célja a legtöbb vízparti országban, hogy minél nagyobb mértékben kihasználják a víz vonzerejét. A hangsúly azonban sokszor átkerül a partvédelemről a part menti közösségek fejlesztésére, így a fejlesztések a természet épített, "mesterséges" jellegére koncentrálnak, kevesebb teret engedve a természetes vonulatnak. Vannak azonban kivételek: a mesterséges strandok és lagúnák. Ezek a landmark elemek óhatatlanul követik a természetes vízparti folyamatokat, ki vannak téve a hidrodinamikai erőknek, vagy akár a szennyezéseknek. Az uralkodó természeti folyamatok megértése elkerülhetetlen ahhoz, hogy vonzó vízpartot, strandokat hozzunk létre. Nézzük, hogyan működik ez Koppenhágában.

A Winy Maas vezette The Why Factory kutatócsoport szerint – fenntartható dizájn terén váltak ismertté – érdemes kicsit másként összekapcsolni a zöld gondolkodást természeti értékeink védelmével. A thai városba, Phuket-be terveztek kissé elszállt, de mégis átgondolt dizájnnal, egyszerre gyönyörű és önfenntartó mesterséges szigeteket, melyek egy-egy vízi liliomra hasonlítanak.

A Lupa sziget a fővárostól északra, a szentendrei Dunaágban a budakalászi község „fennhatósága" alatt, önálló ügyintézésű kisközösséggel, kb. 700 m hosszan húzódik a budai oldal és a Szentendrei sziget között.

Bár a görögöket (és így Európát) most egészen más dolgok foglalkoztatják, mint a vízparti fejlesztések, a Piano-féle kulturális központ már csak azért is kuriózum Athénban, mert Görögország első PPP konstrukciója, egyben a legfontosabb kulturális/oktatási projekt is.

A Stavros Niarchos Alapítvány (nemzetközi jótékonysági szervezet, művészeti, kulturális, oktatási, egészségügyi és szociális témakörben támogat különböző projekteket, Athénban, Monte Carloban és New Yorkban van irodájuk) még 2006-ban jelentette be, hogy felépítik a Stavros Niarchos Alapítvány Kulturális Központot (SNFCC) Athénban. A végleges terveket 2011. június 29-én mutatták be a nagyközönségnek.

Athén központjától 4,5 km-re délre, a Faliro öböl csücskénél lesz a központ, amely mintegy 566 millió euróba kerül és 2015-re készülhet el. Az Alapítvány 2009-ben szerződést kötött a görög állammal, melyet a görög parlament 2009 júliusában ratifikált. A szerződés lényege, hogy az építés minden költségét az alapítvány állja, ezután a központot teljes egészében a görög állam „kezébe adják”, azaz működtetését és ellenőrzését is az állam végzi majd. A jelenlegi gazdasági és piaci folyamatokat figyelembe véve erősen kérdéses, hogy valóban felépül-e a központ, ha igen, akkor határidőre és a megadott költségvetésből sikerül-e.