15 méteres Buddhára hajazó szobor hever pár napja New York Williamsburg nevű negyedében, az East River partján. Közelebbről nézve már nem is annyira egyértelmű, valójában mit ábrázol az utcán talált vagy más használati tárgyakból kreált alkotás, melynek arca egy hatalmas fotó, a könyöke esernyőből, nyaklánca aranyozott IT-lomokból készült, fején egy csomó kalap található, mellbimbóját pedig egy véka adja.

A szobor minden eleme - fejétől a lábujjáig - talált vagy eldobott tárgyakból készült

A művészet sokféleképpen értelmezhető és élhető meg, pláne ha a művész az álmait is beleviszi és ezzel még jobban összezavarja az embert. Caras Ionut román fényképész munkássága nehezen határolható be, valahol félúton van a szürrealista és a hétköznapi között. 

A nagy hal kifogása (Catching the big fish)

Jorge Rodriguez-Gerada a házfalakon kezdte, majd átnyergelt a földre. Az alkotó legismertebb műve a barcelonai vízparton készített Barack Obama portré, mely egyben a reményt szimbolizálja. Földdel harcol a nők jogaiért és a klímaváltozás ellen is.

Obama, a remény szimbóluma

Itt a legújabb vizes art egyveleg forgó acélfejjel, LED-halászokkal, lyukas testű szobrokkal és Colin Firth vizes felsőtestével.

Lyukas testű ember menni világgá

Kezdjük talán a legismertebbel. Bruno Catalano 20 éve készít szobrokat, „hiányszobrai” ma már világszerte népszerűek. A francia művész Marokkóban született és élete során sokat utazott, ezek ihlették alkotásait. Utazás során az ember kicsit mindig otthagy magából valamit a kalandozás helyszínein - ez Catalano ars poeticája. Amikor 12 évesen elhagyta Marokkót, úgy érezte, egy darabja örökre elveszett.

A kanadai művész, Serge Belo 66 ezer műanyagpoharat használt fel a világ legnagyobb vizes mozaikjának megalkotásához. A 335 m² nagyságú kép egy magzatot ábrázol, 100 önkéntes és 15 ezer liter esővíz kellett hozzá.

A street art, urban art, public art nehezen bekategorizálható, sokszor polgárpukkasztó vagy éppen elgondolkodtató, de többek között azért is rajongunk érte, mert közhellyel élve a téma az utcán hever. Különösen pikáns, ha szociális, környezetvédelmi vagy éppen politikai felhanggal párosul.

Elnyomás

Dadang Christanto indonéz születésű, de Ausztráliában élő művész 66 bronzfejből álló installációja (Heads from the North) az Ausztrál Nemzeti Galéria szoborkertjében került kiállításra. Christanto életművében visszatérő motívum az elnyomás elleni harc, a 60-as években a hadsereg politikai tisztogatása során édesapja is eltűnt és a másként gondolkodók tömegeit ölték meg. Kicsit ugyan bizarr, hogy az étteremmel szemben helyezték el az alkotást, de talán még mellbevágóbb, ha ebéd közben szembesülünk az elfogadhatatlannal, a tűrhetetlennel.

Ha az ember szökőkutakra gondol, mindig valami romantikus képet társít hozzájuk, egymásba fonódó férfi és női alakokkal, kecses vonalakkal, esetleg zenével. Ehhez képest léteznek olyan szökőkutak is, amelyekben hányó vagy gyermekevő alakok szerepelnek, amelyben vér folyik vagy éppen házaspárok fojtogatják egymást. Brüsszelben pedig nemcsak pisilő kisfiú, de az esélyegyenlőség jegyében pisilő kislány és pisilő kutya is van.

Kristálytiszta