Ha nem tudsz a szárazföldön focipályát építeni, akkor tedd meg ezt a vizen. Koh Panyee komolyan vette és megcsinálta.

Szentendrén valami megváltozik. A város 333 méteres szakaszon elbontja a jelenlegi gátat és helyébe mobilgát-rendszert alakít ki, egyúttal átalakul a Duna parti sétány. Közelebb vagy éppen távolabb kerül a város a folyóhoz? Mi az elsődleges cél, látvány vagy funkció? Mit kommunikál az önkormányzat és mit gondolnak a helyiek? Valami végérvényesen megváltozik. De addig még mennyi víz folyik le a Dunán?

Az örök vesszőparipa: van, de mégsincs rakpart Budapesten. Az elmúlt napokban felmerült, hogy a fővárosi önkormányzat kapná meg a Duna-parti ingatlanok használati jogát, de persze a kerületek beintettek. Így megint tolódik az egységes rakpart-rendezés. Pedig számos ötlet született arra vonatkozóan, mit is kellene kezdeni ezekkel a területekkel, a forgalomcsillapításon keresztül a teljes lefedésig mindenféle javaslat napvilágot látott. Lehetőségek és egy kis lyoni kitekintő.

Peter Thiel, a PayPal megalapítója és a Facebook első befektetője mindig őrült ötletekkel áll elő, most éppen egy „törvényen kívüli” vízi államot álmodott nemzetközi vizekre, nem messze San Francisco partjaitól. A vízi államban nem lenne szociális rendszer és minimálbér sem, és egy-egy közösség 270 fős lenne.

Egy ötezer fős városka (ennyi lakosa van pl. Fonyódnak) gondol egy nagyot, kiír a vízpart rendezésére egy nemzetközi  építészeti pályázatot, melyet megnyer az egyik legnevesebb skandináv építésziroda. Magyar szemmel nézve ez elképzelhetetlen, Klaksvík megcsinálta.

2012. július 1-én elindult a menetrend szerinti dunai hajójárat. Az elmúlt hetekben az örömujjongások mellett számos bírálat érte a projektet, de minket inkább az érdekel, hogy végre történik valami a Dunán. De hogyan jutottunk el egyáltalán eddig és mik a kilátások?

A Taff és Ely folyók ölelésében fekvő Cardiff  Európa legfiatalabb fővárosa. A város vízparti fejlesztéseinek motorja a cardiffi vízlépcső megépítése volt, melynek ötlete a 80-as években merült fel, egyfelől, hogy a Bristoli-csatorna árapályváltozását csökkenteni tudják – ez a második legnagyobb a világon –, másfelől, hogy a vízlépcső megépítésének "következményeként" létrejött édesvízi tó/öböl környékét és a használaton kívüli kikötői területeket is fejlesszék.