Az 1850-es évektől lakott, halászcsaládok közösségeként is ismert Holland-szigetet 2010-ben végleg elnyelte a víz. Hiába próbálták megmenteni, hetven család élettörténete, a szigeten eltemetett lakók maradványai mind odavesztek. És más szigetek is erre a sorsra juthatnak Dorchester megyében (Maryland, USA), hiszen területének mintegy 43%-a víz, amely egyre nagyobb területet rabol el a szárazföldtől.

Hiába próbáltak meg mindent, mára már ennyi sem maradt a szigetből

A sziget nevét egy 17. századi gyarmatosítóról, Daniel Hollandról kapta, aki megvásárolta a terület tulajdonjogát Dorchester megye sheriffjétől.  Az adásvétel utáni kétszáz év nagyjából eseménytelenül és lakatlanul telt a szigeten, az első családok csak az 1850-es években jelentek meg, akik azonban hamar virágzó közösséget hoztak létre.  Az elkövetkezendő harminc évben mintegy hetven család telepedett le, többek között boltok, posta, iskola, táncklub is szolgálta a kényelmüket, volt baseball csapatuk is. Halászatból éltek, osztrigával és rákkal kereskedtek. Önellátóak voltak és felkészültek a télre is, amikor a lakóhelyük megközelíthetetlen volt.

A Holland-sziget egykoron a Chesapeake-öböl legtöbb lakossal bíró szigete volt

Maryland Atlantisza hőskorában

Itt már viszont majdnem minden víz alatt van

1914-ben kezdődtek a gondok. A Chesapeake-öböl sokkal inkább iszapos, mint sziklás, így sokkal kevésbé tudott ellenállni az eróziónak. Sziklás talapzat hiányában a sziget az évezredek alatt lassan süllyedni kezdett, az olvadó jégsapkák okozta vízszintemelkedés következtében pedig tovább erodálódott. A szigetlakók eleinte kőfalak építésével próbálták megakadályozni a víz behatolását, de kudarcot vallottak. A legtöbben végleg elhagyták a szigetet, az összes mozdítható vagyontárgyukkal együtt, üresen hagyva a házakat, melyek folyamatosan süllyedtek el. De voltak olyanok is, akik lécenként hordták át házaikat a szárazföldre. Az utolsó lakó 1922-ben költözött el, amikor egy trópusi vihar végképp lakhatatlanná tette a szigetet.

160 év alatt teljesen eltűnt a sziget

Az utolsó mohikán – Ez a ház maradt meg a legtovább

Az utolsó lakos elköltözése után a szigetet évtizedekre elfelejtették. Aztán jött a gyermekkorát a szigeten töltő Stephen L. White, aki 70.000 dollárért megvásárolta egykori lakóhelyét és létrehozta 1995-ben a The Holland Island Preservation Foundation-t. Az alapítvány egyrészt azt szerette volna megakadályozni, hogy a sziget elsüllyedjen, másfelől a gazdag növény- és állatvilág megóvását tűzte ki célul. White 15 éven keresztül pénzt, energiát és időt nem kímélve harcolt a sziget megmentéséért, amelyben csak kis sikereket tudott elérni.

Eredeti nagysága 160 hektár volt, 2005-re a felére csökkent

Töltéseket, gátakat épített, illetve 20 tonna sziklát szállíttatott a területre. Az utolsó megmaradt háznál elsüllyesztett egy bárkát, hogy megtörje a hullámokat, eredménytelenül. Hiába költött 150.000 dollárt védekezésre, 15 éves tulajdonlása alatt mégis mintegy 20 hektárral zsugorodott a terület.

White sokat tett azért, hogy az 1888-ban épített házat és a szigetet megmentse

A sziget sorsa nemcsak White, hanem kormányzati tisztviselők figyelmét is felkeltette, akik azonban több okból is hezitáltak. Az erózió elleni küzdelem ugyanis rengeteg pénzt emészt fel, és a korábbi hasonló erőfeszítések a pénzt vitték, de sikereket nem igazán hoztak. Aztán a 2008-ban beütött gazdasági válság után már nem a sziget megmentésére helyezték a hangsúlyt. Harmadrészt pedig, ha már óriásiak a kiadások, akkor célszerű lett volna a Chesapeake-öböl többi szigetére is kiterjeszteni a védelmet, amelyeknek nagy része azonban magántulajdonban volt és így közpénzt nem lehetett lehívni.

Az öböl madártávlatból – Sok a veszélyeztetett terület

Nem volt pénz megmenteni, talán nem is lehetett volna

Még a 2000-es évek elején Maryland kormányzója munkacsoportot hozott létre, melynek feladata a Chesapeake-öböl helyzetének feltérképezése volt. A testület megállapította, hogy évente 260 hektárnyi terület kerül víz alá, Dorchester megyéje pedig az összes veszteség 50%-át szenvedi el. Érdemi lépések azonban nem történtek. 2010-ben Steven L. White megbetegedett és eladta a szigetet a helyi Concorde befektetőcégnek. A cég kiküldött egy fotóst, hogy dokumentálja az akkori állapotokat, és mint végül kiderül, ezek a fotók az utolsók, melyek az egykori településről  készültek. 2010-től nincs többé Holland sziget és sok szomszédos sziget juthat ugyanerre a sorsra.

Közel a vég

Eddig bírta a 120 éves ház, egy vihar végérvényesen elpusztította

Ennyi maradt, semmi más

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2014.02.21. 11:56:06

:(

Válasz erre 

czjanos 2014.02.21. 14:23:50

A szomorú képeket nézve, Velence jutott eszembe. Erre a sorsra fog jutni?

Válasz erre 

ostvan2 2014.02.21. 14:38:29

@czjanos: Ha nem foglalkoznak vele, akkor igen. Néztem a vízszint alatti régi padlózatokat, szóval elődeink ilyen esetben feltöltötték, feljebb emelték Velencét. Nekik nem volt máshova menni, és volt rá elég erejük, pénzük.
Ezeket a képeket látva a tengerparti országok-városok elgondolkodhatnak.

Válasz erre 

vízpart · http://vizpartifejlesztesek.blog.hu/ 2014.02.21. 14:48:55

@czjanos: Van rá esély, de nem a közeljövőben. Az biztos, hogy Velence már régóta süllyed (főleg a 20. században rogyott meg durván), de ennek a fő okozója nem a globális felmelegedés volt. A város vízellátását sokáig a szigetek alatti mélyrétegekből kinyert vízzel oldották meg, és így a szárazabb, vízmentesített rétegek összenyomódtak. Most évente kb. olyan 0,5-1,5 mm közötti süllyedés tapasztalható. Közben persze megy az ötletelés, hogyan lehetne még védettebbé tenni a várost, 2003 óta fut egy gátrendszer-project, egy része már készen is van.

en.wikipedia.org/wiki/MOSE_Project

Válasz erre 

vízpart · http://vizpartifejlesztesek.blog.hu/ 2014.02.21. 14:51:06

@ostvan2: az építészek már játszanak a gondolattal:

vizpartifejlesztesek.blog.hu/2013/04/22/igy_nezhet_ki_amszterdam_es_new_york_30_ev_mulva

Válasz erre 

halaloszto 2014.02.21. 15:07:16

Azert ne felejtsuk el, hogy itt nem a viz jott fel, hanem a szarazfold sullyedt le.

Vajk

Válasz erre 

csepke 2014.02.21. 16:28:51

Az a kotró a képeken legalább 5 évig egyhelyben állt. Vajon miért nem hozták ki amíg lehetett?

Válasz erre 

HgGina 2014.02.21. 17:32:42

@csepke: talán, mert nem érte meg. Ez Amerika, ha nem éri meg, mi a fenének költsenek rá? Nem is kerülne annyiba nekik a 4-es metró mint nekünk.

Válasz erre 

csepke 2014.02.21. 18:25:04

@HgGina: igen gondolom, de nekem valahogy borzolja a kedélyeimet az ilyesmi, mert belegondolok, hogy nyilván maradt benne benzin, vagy olaj..stb. az meg folyik ott szét, meg hát na, ha szemét is, akkor se dobjuk már bele a tengerbe

Válasz erre 

ogreblog · http://ogre.blog.hu/ 2014.02.25. 07:33:27

Nekem is Velence jutott eszembe.
Ahova a 90-es évek elején, a hírek hatására, hogy "mindjárt elsüllyed", elmentünk. Először és utoljára.
Aztán 2000 környékén újra elmehettem :-)
És tudom, hogy a gyerekeim is fogják még látni :-)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: