Ha nem volt elég őrült a gabonasilóból készült jégmászó fal vagy az adrenalin-függő sziklaugrók története, akkor itt van Luke Jerram színvak művész 90 méter hosszú városi csúszdája.

Ha sikerül összegyűjteni a pénzt, a bristoli Park Street egy napra a csúszdázóké lesz

Ami a vietnami Vo Trong Nghia-nak a bambusz, az a friss Pritzker-díjas japán Shigeru Ban-nak a papír. A japán építész 2007-ben kartonpapírból készült híddal rukkolt elő, küldetése pedig, hogy leszámoljon az előítéletekkel, miszerint a karton rossz építőanyag. A kartonhíd fél évig állt és akár 20 embert is elbírt.

Még hogy a papír nem erős

Óriási tetőablakok, a víz mozgását imitáló burkolatok és árad a csí. Csak egy uszoda lenne a sok közül, ha éppenséggel nem mindent a Feng Shui hatna át. Zöldtető, hullámzó formák, aranyban úszó homlokzat. A Párizs egyik legjelentősebb üzleti negyedébe megálmodott épület azonban egyelőre csak a tervasztalon létezik.

A Feng Shui szerint a kedvező helyen lévő víz anyagi fellendülést is hozhat

Nemrég a kutatók arra találtak bizonyítékot, hogy a Föld mélyében, több száz kilométerrel a talajszint alatt óceánnyi mennyiségű víztömeg lehet. De vannak helyek, ahol már korábban felfedezték a víz létezését: Kenyában, Grönlandon és a Ceres törpebolygón. Mindegyik más szempontból óriási jelentőségű.

100 milliárd tonna víz a grönlandi hó alatt

Annak ellenére, hogy hosszú évtizedek óta tudósok folyamatosan vizsgálták a grönlandi jégpáncélt, csak az elmúlt években jutottak arra a felfedezésre, hogy a hótakaró alatt 100 milliárd tonnányi víztömeg rejlik. A felfedezés kapcsán sok rejtélyre fény derülhet.

Mi történik a jég alatti vízzel?

Hallottatok már az Észak-Szentinel-szigetről? Nem sokszor kerül be a híradásokba, most mégis megtörtént, az eltűnt malajziai repülőgép lehetséges landolási pontjaként említették. Ennek a valószínűsége csekély, de a sziget így is maga a rejtély: lakik itt egy törzs, amely teljes elzártságban él a külvilágtól, ha valaki megpróbál kapcsolatba lépni velük, azt megtámadják.

Fentről békés

A valószínűleg halászó-vadászó életmódot folytató törzs a Bengáli-öböl 72 km²-es szigetén él, Myanmar és Indonézia között. Nagyjából annyi biztos, hogy élnek ott emberek, de hogy pontosan hányan, azt csak feltételezik. Úgy nagyjából 50-500 főre becsülik, 2001-ben az indiai hatóságok 40 főről írtak bármiféle bizonyíték nélkül. Ugyancsak az indiaiaktól tudjuk, hogy túlélték a 2004-es indiai-óceáni szökőárt.

Létezésükről régóta tudnak, azt pedig valószínűsítik, hogy őseik Afrikából érkeztek. Hogy milyen nyelven beszélnek és milyen szokásaik, kultúrájuk van, az teljesen ismeretlen. A terület India fennhatósága alá tartozik, a hatóságok 1964 óta többször próbáltak kapcsolatba lépni velük, végül feladták. A sziget megközelítése tilos, melyet olyannyira komolyan vesznek, hogy az indiai haditengerészet vigyázza a sziget környékét. A kiemelt figyelmet korábbi események indukálták. Több csoport megpróbált kapcsolatba lépni a szigetlakókkal, de mindegyiket ugyanaz a kép fogadta: a parton várakozó emberek állig felfegyverkezve lándzsával és íjjal. Amikor a cunami idején megpróbálták megmenteni őket, a mentőosztagokat elzavarták, nem kértek a takaróból vagy a konzervekből, inkább lőni kezdték a segítségükre siető repülőgépeket.

Van pár bizonyíték arra, mi történt azokkal, akik mégis bejutottak a szentinelézekhez. Marco Polo egyenesen úgy jellemezte őket, hogy a legagresszívebb törzs, amely mindent és mindenkit megeszik, amit és akit csak tud. 1896-ban egy szökött fegyenc a szigetnél kötött ki. A keresőosztagok néhány nap múlva megtalálták a parton átnyilazva és elvágott torokkal. 1974-ben ugyanerre a sorsra jutott egy filmrendező is, aki dokumentumfilmet szeretett volna forgatni.

A kevés közeli fotók egyike

Egy, az indiai kormány által felkért antropológus, T.N. Pandit is megpróbálta feltérképezni a törzset és eddig ő jutott a legtovább. 1991-ben Pandit partra szállása után egy harminc főből álló csapat közeledett az indiai tudós felé, ellenséges mozdulatok és lándzsák nélkül, de nem engedték közel magukhoz az idegent. 2006-ban két, a tiltott övezetben tartózkodó halászt viszont már ugyanúgy megöltek, mint Pandit előtt mindenkit.

És egy másik, kevésbé barátságos

Hihetetlen, hogy miközben a civilizált világban olyan módon és ütemben fejlődik a technológia, hogy azzal az emberi szervezet szinte már nem is tud lépést tartani, van olyan hely a világon, ahol az emberek megrekedtek egy szinten és zárt közösségükbe nem engednek idegeneket. És talán ők így boldogok.

Az egyik legalapvetőbb dolog a világon, mégis sok ember számára a legkevésbé sem természetes. A Víz Világnapján megmutatjuk, hogyan harcolnak a vízért marketingesek és a kampányok megrendelői.

Rosszabb, mint a háború

Legalább 1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, 2,5 milliárd ember pedig nem vagy alig tudja igénybe venni a higiénés szolgáltatásokat. A szennyezett víz csomó betegséget okoz, sőt, halált is, többet, mint bármilyen háború. A „Water Kills” (A víz öl) kampány a Water is Life és a Miami Ad School közös szerzeménye.

A víz öl

Margot Krasojevic neve egyelőre nem mond túl sokat, még építész berkekben sem. Pedig lehetne majd egyszer a következő Zaha Hadid is (akinek egyébként dolgozott korábban), hiszen formái az iráni építészfenomén fluid szerkezeteit idézik, de mostanáig 3D-ben többet tett le az asztalra, mint megvalósult projektekben. Bár ha sikerül kiviteleznie a ma még lehetetlennek tűnő tervét, egy olyan börtönt, amely egyben vízerőműként is funkcionál, akkor bekerülhet a legek közé.

Túl futurisztikus?